A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)
Csongor Győző: A szegedi Közművelődési Palota a forradalmak idején (1918–1919)
hogy a közönség katalógus nélkül is okuláshoz jusson, amit máskor a jó katalógus is alig ád meg/' 64 Három termet foglal el a képkiállítás, a nagy terem reprezentációs képei (Vágóféle árvízkép, Munkácsy Honfoglalása, a nagy Csók- és Tornyai képek stb.) helyükön maradtak, mellette kisebb festményekkel, a hely jobb kihasználása céljából. A mellette levő kisebb terem tulajdonképpen arcképcsarnok, a harmadik teremben paravánokon (a Műbaratok Köre által adományozott anyagból, házilag elkészítve) tájképek s szegedi festők alkotásai szerepelnek. Az előcsarnokban szétszórva elhelyezett grafikai lapok, bekeretezve a lépcsőház oldalfalaira kerültek. 1919-ben még két kiállításról kell megemlékeznünk. Május 5-én a szegedi művészek rendeztek kiállítást az épületben. A kiállítók között szerepeltek Papp Gábor,. Joachim Ferenc, Dinnyés Ferenc, Bodzássy István, Vlasits Károly, Klucsik Ferenc,, Wittigné Kolhanek Mária, Hódi Lajos, a szobrászok közül Gergely Sándor. A kiállítás érdekessége, hogy ez alkalommal Juhász Gyula tartott néhányszor előadást képekről munkásoknak. 05 A másik az október 12-én nyílt, első helyi plakett kiállítás, mely bemutatta a plakett- és éremművészet fejlődését a renaissance-tól kezdve. A kiállított anyag elsősorban Dávid Sándor, Lugosi Döme, Szalay József, Tonelli Sándor és Kolozs Lajos gyűjteményén alapult. A látogatóktól 3 korona belépődíjat szedett a múzeum. A szokatlan lépést Mórának a tanácshoz intézett átirata indokolja meg, mely a maga nemében talán egyedülálló a magyar múzeumok történetében. Ebben arra kéri a tanácsot, engedjék meg, hogy a múzeum saját erejére támaszkodva biztosítsa önellátását. 0 " A „tiszta haszon" a befolyt összegekből 1026 korona. 1920-ra tervbe vették, hogy tavasszal Kass János agancsgyűjteményét mutatják be (annak érdekességeivel, a fűrészorrú cápa, s a „mesebeli egyszarvú", a narvál agyarával). Azonkívül a plakettkiállítás sikerén felbuzdulva, könyvtörténeti, keramikai, írástörténeti s néprajzi kiállításnak rendezését tervezték. 67 A múzeum és a könyvtár azon ritka kivételes intézmények közé tartozott, ahol az év egyetlen napján sincsen munkaszünet, még karácsonykor sem. Pedig a munkatársaknak elkelne egy kis pihenő. Ezt a célt szolgálta az igazgatóság július 18-i közleménye, a kapura szögezve: Délután ne tessék csöngetni! Az ellenforradalom idején egy „előkelő állású fiatal úr" mégis becsöngetett, s elutasítása miatt méltatlankodni próbált: „Nem tudják önök, hogy mióta mi itt vagyunk, Szeged azóta kultúrváros lett?" 68 Ez a támadás valószínűleg nem az egyetlen ebben az időben. Nem is beszélve arról, hogy az igazgatóság örömmel vette tudomásul Szegednek „kultúrvárossá" történt előléptetését, de nem volt módjában a szabályzaton változtatni. Elvégre azért vannak késő estig benn az épületben — amint válaszoltak a provokációra —, hogy azokat a teendőket végezhessék, amelyekre a megnövekedett forgalom s a csekély létszám miatt máskor nincs idejük. Október közepétől kezdve a könyvtár beszüntette a szépirodalmi művek kölcsönzését. Móra ezt azzal okolta meg, hogy van elég kölcsönkönyvtár a városban, s a Somogyi könyvtárnak nem az a hivatása, hogy otthoni olvasmánnyal, ingyen regénnyel lássa el a közönséget. ,1Я 64 177/1919. okt. 4. 65 Sz. N. 1919. máj. 8. Vö. Péter László i. m. « 6 178/1919. okt. 5. Vö. Dokumentumok 16. sz. « 7 Sz. N. 1919. szept. 21. m Sz. N. 1919. júl. 18. ,i9 Sz. N. 1919. okt. 16. 184
