A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csongor Győző: A szegedi Közművelődési Palota a forradalmak idején (1918–1919)

Móra közismerten nagyszerű közönségszervező volt, tudatosította azt a jelszót,, hogy a múzeum a „miénk és a tiétek", egyszóval a népé. Bizonyítja ezt a napilapokban közzétett számtalan felhívása, közleménye a város közönségéhez, amelyekben támogatást kér. Július 25-én, a régiségtár átrendezése folyamán pl. dobozokat („a szivarskatulya nagyságtól kezdve") kér a közönségtől, mert ilyeneket akkor kereskedelmi úton egyáltalában nem lehetett beszerezni. A múzeum barátai katalógus kiadását sürgetik. Nem riadnak vissza anyagi áldozatoktól sem, s ennek eredménye, hogy októberben közadakozásból mintegy 7500 korona gyűl össze.

70 Katalógus nem lett belőle, nem tekintve Cs. Sebestyén Károly litografált ismertetőjét (1936)

71 vagy a fölszabadulás után kiadott néhány kiállítási vezetőt. Anyagi nehézségek jellemzésévei kezdtük a két év történetét, azzal is végezzük. Októberben gondot okoznak az épületben elszaporodott egerek.

72 Egy-egy egérfogó beszerzése (darabonként 50—60 korona) csődbe juttatná a közművelődési palota gazdasági ügymenetét. Erre macskákat szereztek be, vállalva a macskák elszaporodásának kockázatát. III. Móra Ferencről, mint könyvtárosról Bóday Pál írt tanulmányt.

73 Itt csupán a Somogyi Könyvtárral kapcsolatos egyik megállapítását idézem: „s azok a könyvtári törekvések, melyeket Móra ismert és igazgatóságának első éveiben meg is akart valósítani, lényegükben — a követelményekkel együtt — ma is érvényesek''.

74 Móra mindig szívügyének tekintette ezt a testvérintézményt, s gondosan, alaposan és szakértelemmel intézte a könyvek beszerzését. Politikai szereplésével már többen foglalkoztak, Földes Anna monográfiájában, Péter László idézett tanulmányában s Vajda László újabban megjelent két tanulmányában.

75 A francia megszállás demarkációs vonalat vont Szegedtől északra, s amikor itt tombolt az ellenforradalom (bizonyítja ezt a többszöri, köztük a legnagyobb, a június 16-i sztrájkmozgalom, a Horthy-ellenforradalom és a terrorcsapatok szervezkedése stb.),. a közművelődési intézmény valóban kulturális szigetet jelentett. A Tanácsköztársaság központi szerveitől teljesen elszakítva is a haladó munkásság forradalmi erőinek volt támasza, mert támogatta művelődési eszményeit. Az iratokban forradalmi vonatkozásokat nem találtam. Bizonyára voltak — az egyébként hiányos — iratanyagban ilyenek is, de ezeket később, ar ellenforradalom s az ezt követő Horthy-korszakban valószínűleg maga Móra semmisítette meg. Ez természetes, mert igen sok meghurcolásnak volt kitéve. Ugyanakkor a forradalom idejéből igen sok tárgyat, nyomtatványokat, jelvényeket stb. rejtegetett, dugdosott és őrzött meg az utókor számára, mint történelmi és művelődéstörténelmi dokumentumokat. Emellett megmentette a Nemzeti Tanács említett jegyzőkönyveit és a maga nemében hazánkban csaknem egyedülálló eredeti, 1917-ből származó bolsevik zászlót. 70 176/1919. okt. 4. 71 Sebestyén Károly: A szegedi múzeum kincsei. Bpest. 1936. 72 Sz. N. 1919. okt. 22. 73 Bóday Pál i. m. 1—43. 1. 74 Uo. 38. 1. 75 Vajda László: Móra Ferenc vezércikkei. Bibliográfia. A Szegedi Egyetemi Könyvtár Kiadványai, No. 47. Szeged. 1961. — Móra Ferenc útja 1917—1919. A Szegedi Pedagógiai 1-őiskola Évkönyve. 1962, 77—128. 1. 18S