A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Juhász Antal: A kisteleki kékfestő műhely

helyisége van, ahol a vevőket a mester vagy a felesége szolgálja ki. Ide hozzák a tisztítani vagy festetni kívánt ruhákat is. Említettük, hogy a festők nemcsak készárút árultak, hanem vállalták a hozott anyag megfestését is. Perényihez 1945 óta különösen Tápéról visznek sok vásznat festetni. A tápéi asszonyok azt mondják, így olcsóbb, mintha „méterbe veszik" a Abb. 11, kép. „Gömbcsokros" minta készárut a festőnél (14 Ft-ért festi méterét). Van a faluban néhány asszony, aki évenként rendszeresen eljár Kistelekre anyagot festetni. Többen összeállnak és elküldik vele a boltban megvásárolt sifont, aztán megfizetnek a szívességéért, pl. öszszeadják az útiköltségét. Az illető asszony a festőnél kiválasztja a kívánt mintát és pár hét múlva elmegy a kész festőért.

9 1962-től Perényi csak hozott anyag festését vállalja. Azóta Tápén kívül Algyőről, Makóról, Szentmihálytelekről és a közeli Baksról hoznak jelentősebb mennyiségű anyagot festetni. Perényi összevárja, míg néhány végre szaporodik a vászon, majd letarkázza a peratinon és megfesti — de már csak a rolókipán. Festőviselet A kékfestett anyag — a nép szóhasználatában egyszerűen csak festő — használata általános volt a Szeged környéki parasztság körében. Viselete egyformán elterjedt volt a magyarok és a nemzetiségek között. A délvidéki németek és a szlovákok a többszínű, zöld és sárga mintás festőt kedvelték — amit a magyarok nem vásároltak —, a szegedi és környékbeli nép viszont főleg a fehér mintás festőt sze9 Adatközlők: Vince Pálné (szül. 1889) és özv. Molnár Péterné (szül. 1889) tápéi parasztasszonyok. 116