A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Juhász Antal: A kisteleki kékfestő műhely

Ъеп hosszabb-rövidebb időre tanyát ütöttek egy-egy mesternél és teljes ellátásért, szállásért, italért, meg pár pengőért mintákat készítettek és javítottak. A mintakészítést az inasoknak nem tanították, minden kékfestő a maga szorgalmából sajátította el a vándorlegényektől. Perényi egy vándor mintakészítőtől lopva tanulta meg. A kézi nyomóminták vagy dúcok, mintafák gőzölt bükk- vagy tölgyfából készültek. Kétfajta mintát ismerünk: fából kifaragott és rézlemez idomú mintát. Először kirajzolták a mintát a fára. A faidomú mintát a talpból egyszerűen kifaragták. A másik fajta minta úgy készült, hogy a keményfatalpba kivésték a rézlemezek helyét, a fémlemezeket helyükre illesztették, majd a fát vízbe áztatták. A tűalakú mintát mintakészítő szeccerrel készítették. Ez ceruza nagyságú szerszám, végén 0,8—10 mm-es lyuk van, ebbe helyezték a rézdrótot, amit belevertek a fába. A rézdrót feje kimaradt, és így alakult ki a pontozott minta. Ezután a minta hátlapjára keményfa lemezt erősítettek, hogy a bükkfa ne vetemedjék meg. Ezen a kéz számára alkalmas fogó van. A rég bevált és megkedvelt kézi minták idomait természetesen a mintázógép nyomófáira is átvitték, így a ma gyártott minták ornamentikájukban őrzik a több évtizedes, sok esetben speciálisan helyi jellegű ízléshagyományt. A mintáknak ma is — mint az ókori görögöknél és rómaiaknál — analógiás nevet adnak. Perényi műhelyéből 1954-ben a szegedi múzeumba került kézi minták elnevezései (kiejtés szerint) a következők: ágas, ágasindás, ágvirágos, aprópöttyös, cakkos, csokros, essös, fapöttyös, folyondár, gömbcsokros, üngmintás, kétpontos, kiscsokros, kisvirágos, koszorús, küllőkoszorús, margarétás, nagycsokros, nagyvirágos, négyzetpontos, patkós, pontkörös, pontos, sokpontos, tápaicsíkos, tiszavizes, virágos, virágospontos, zegzug.8 L.: Bálint Sándor: Szegedi szótár. Bp. 1957. I. 709. 8 Múzeumi Évkönyv 113 Abb. 8. kép „Tápai csíkos" minta