A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Juhász Antal: A kisteleki kékfestő műhely

Az inas munkája volt a kipakeverés. A kipa több méter mély betonkád, amiben a vízben oldott festékanyagot tárolták.

7 Minden nap nagy rudakkal meg kellett keverni, hogy az indigó elvegyüljön benne. A második évben rábízták az inasra a ráfozást vagy ráfhúzást is. A ráf a mennyezethez erősített csigán mozgatható vasváz, amiről az anyagot festés közben a kipába lógatják. A festés ideje alatt a ráfot többször leengedték a kipába, majd felhúzták, attól függően, milyen színárnyalatot akartak elérni. így az inas fokozatosan megtanulta a mesterség minden fortélyát, csak a kézi mintázásra nem tanították meg a régi mesterek. A kézi mintázáshoz mindig nagy ügyesség és gyakorlat kellett, és ha az inas elrontotta, nem lehetett helyrehozni. Perényit is csak felszabadulása előtt két héttel engedték mintázni, így valójában segédkorában tanulta meg. A kékfestés teljes munkafolyamatának ismertetése előtt készítsünk leltárt a kisteleki kékfestő műhely felszereléséről. Az összes munkafolyamat négy helyiségben történik, amelyek a lakóház mögött, az udvari részen a következő sorrendben helyezkednek el: 1. Mintázószoba berendezése: mintázógép vagy perrotine (perátinn&k mondja) és a mintakészlet (kb. 200 db). Régebben, a mintázógép alkalmazása előtt ezt tarkázószobának mondották, és itt volt a 2,5 m hosszú és 1 m széles tarkázó asztal, meg a sasi, amiben a türkizzöld színű mintázó pép állott. 2. Kipaszoba berendezése: 2 kipa (3 m mély és 1,5 m átmérőjű, hengeralakú betonkád), 2 ráf: 1 kerek- és 1 csillagráf (átm.: 1,3 m), kipakavaró, kifőzőüst (300 1 űrtartalmú rézüst), 80 literes keményítőfőző üst, 3 db mosókád, 1 db 200 literes hordó az indigóserfoláshoz. 3. Szárítópadlás: Percnyieknél a padláson 25—30 vég anyag fér el. Az udvaron külső szárító is van, amire egyszerre 12 véget tudnak kiterigetni. 4. Az épület mögötti féltetejű fészerben van a mángorló. 1956-ban vette Dunaföldváron, azelőtt Kiskunfélegyházára járt mángoroltatni. 6,5 m hosszú, 90q, terméskővel van töltve. A félegyházi mángorló nagyobb az övénél: 9 m hosszú, dunai kavics van benne és 250 q súlyú. Ebben a helyiségben van még a haspli vagy pámoló és a keményítős gép. A legutóbbi évtizedekben elterjedt az Alföldön az indanthren festés. Perényi tudomása szerint ezt az országban először a félegyházi Velisek Jenő kezdeményezte. Azóta a környékbeliek megkedvelték az indantren világos festőt, sőt Kistelek környékén ma már csak ezt vásárolják. Ennek a festése nem kipákban, hanem az ún. rolókipán történik. A rolókipa 600 literes lemeztartály, alján gőzfűtéses radiátorral és a kocsival, amire az anyagot föltekerik. Perényinél a kipaszoba előtti folyosón van elhelyezve. A munkafolyamat ismertetése előtt még arról kell szólnunk, milyen alapanyagokra festettek. Legáltalánosabb volt a molinó. Jóminőségű sárgavászon, ritkábbra szőtt vastagabb szálú és sűrűre szőtt vékonyabb szálú minősége volt. Símafestőnek a legjobb molinókat használták, viszont mintás festőnek a kevésbé jóminőségű is megfelelt, mert a mintás nem volt olyan használatnak kitéve, mint a simafestő. Általánosan bevált volt a kalikó (nyers sifon), amit régen kizárólag kékfestők használtak. E két leggyakoribb alapanyagon kívül festettek még pergált, levantint, rumburger vásznat és a régebbi időkben háziszőttest. A kékfestés előkészületei közé tartozik az indigó beserfolása. Perényi ehhez egy 200 literes hordót használ. 4 kg indigófestéket, 20 kg meszet és 12 kg vasgálicot forró 7 Kipa vagy kupa. Dennert Mihály szegedi kékfestő s kelmefestőtől hallottam bóding elnevezését is. 106