A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Juhász Antal: A kisteleki kékfestő műhely

Abb. 5. kép. A kipák, előtérben a kerekráf, háttérben a csillagráf a felakasztott anyaggal vízben összevegyít. A festék egy nap alatt összeérik és sárgás színű keveréket ad. Ebből minden nap önt a kipába két-három vödörrel. Ezt nevezik a kipa beserfolásának. Az indigóserfolást az inasra is rábízták a mesterek. A kékfestés munkafolyamata A nyersanyagot a kékfestők vagy magánkereskedőktől vásárolták, vagy maguk a megrendelők vitték a műhelybe. Budapesten voltak olyan molinókereskedők, akik csak a kékfestőket látták el áruval. (László Vilmos, Dömötör Ármin). Régen az áru ivekben érkezett (1 verk kb. 120-150 m). Ezt a mester szétvágta rendszerint négyfelé, mert vizesen egy verk nagyon nehéz lett volna. Ha a megrendelő maga vitte az anyagot, a mintakönyvből rögtön kiválasztotta a neki tetsző mintát, amit a kékfestő mindjárt meg is jelölt, az anyag végén. Régebben gyakori volt, hogy a kötőt vagy kendőt készen vitték el megfesteni. Az anyagot először szódás vízben kifőzik. Jó két órás főzéssel a vászonból kioldódik a benne levő gyantás anyag és a vászon kifehéredik. Különben előfordult az is, hogy a mintás festőt klóros és langyos sósavas fürdőben külön kádban fehérítették. Kifőzés után az anyagot hideg vízben öblítik, majd a léces szárítóra kiterigetve szárítják. A megszáradáshoz nyáron néhány óra elegendő, de télen napok is kellenek. Elsősorban ezért volt a kékfestésben holt szezon a hideg téli időszak. Megszáradás után az anyag vékony keményítést kap, majd újra szárítják és ezután következik az abvelolás (gyenge mángorlás), ami előkészület a mintázáshoz. 107