A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csongor Győző: A szegedi Közművelődési Palota a forradalmak idején (1918–1919)

Január elején az igazgató saját költségén sikerült 10 q kokszot szerezni; ez persze nem sokáig tarthat. Talpalni kell a gyújtósért, a petróleumért, ami nagy szó ebben az időben. Külön beadvány kell hozzá, hogy Kotormány János és Széli András hadviselt emberek,

44 akik este 8 órakor érnek haza világításhoz jussanak. A beadvány kézzel írva két és fél hasábot tesz ki. Ma erre azt mondhatnók: bürokrácia; akkoriban nem az, csupán Móra meleg szívének megnyilatkozása azok iránt, akik nem tudnak helyzetükön javítani valamiféle mellékkeresettel. Az igazgatót a VIII. fizetési osztályból a VII-be léptetik elő. Fizetése 1919-ben 4800 korona, ehhez járul családi pótlék, háborús és drágasági pótlék s 1440 korona lakpénz; Kotormánynak 1000 korona, ugyancsak a pótlékokkal s 360 korona lakpénzzel. Január 25-én kerül a múzeumba a szegedi volt 46-os gyalogezred zászlója s a „doberdói fa" (az a nevezetes szedería, mely az olasz fronton harcoló negyvenhatosok állásait védte s melynek csonkára ágyúzott törzsét József főherceg küldte haza Szegedre),

45 majd később a zászlószögekkel televert „fa-honvéd", Szentgyörgyi István szobrászművész alkotása. Február 7-én küldi el az igazgató jelentését az elmúlt esztendőről. A két intézményben együttesen 188 000 tárgyat őriznek. A hó végén a múzeumot a leszerelt katonák részéről veszély fenyegeti, akik a díszteremben akartak maguknak klubot berendezni. A jelentésben ennyi áll az esetről: „a városi hatóságok nem bírtak velük, azonban az igazgató egy ötlettel megmentette az intézetet. .." Mi volt ez az ötlet, megtaláljuk Móra nagyszerű rajzában „Kaszinói terepszemle a városi múzeumban" címmel a Szegedi Napló hasábjain (1. teljes egészében a szemelvények közt!),

46 de erre hivatkozik két hónappal későbbi cikksorozatának bevezető közleményében is.

47 Mórát, aki a Nemzeti Tanácsban alelnöki tisztséget töltött be, 1919. március 22-én éjjel a forradalmi végrehajtó bizottság beválasztotta a hatáskörükben teljes hatalommal felruházott kilenc bizottság közül a negyedikbe, a kultúra- és nevelésügyi bizottságba. Tagjai: rajta kívül Bite Pál, Bródi Mihály, Eidus Bentián, Hollós József és Krenner Miklós.

48 A megtisztelő megbízatást Móra haladó voltának köszönhette. A forradalom egyre jobban haladt balfelé s a forradalmi végrehajtó bizottság, ismerve a munkástanács véleményét, tudatosan választotta tagjai közé Mórát akkor, midőn a közép- és baloldal között táncoló Nemzeti Tanácsot feloszlatta s őt megtartotta. Hogy aztán mi volt a szerepe a városban rövid ideig hatalmon levő direktóriumban, arról jelentéseiből csak annyit olvashatunk, hogy a könyvtárat és múzeumot a proletárdiktatúra egyáltalában nem érintette. Tevékenységére vonatkozóan nincs is más forrás. Móra a Horthy-rendszerben, érthető okokból, ezt soha nem írhatta meg. A kormánybiztos megbízta ugyan őt a ferencrendi és minorita szerzetesek, valamint Back Bernát műkincseinek leltározásával, utóbbira azonban már nem került sor.

49 Az előzőkről pedig azt jelentette, hogy a minoritáknak műkincseik nincsenek, a ferencesek pedig jól ismert relikviáikat, könyvtárukat s egyéb műtárgyaikat muzeális gonddal, külön múzeumi szobában őrzik, tehát ott minden intézkedés fölösleges. A műkincsek leltározása a Forradalmi Kormányzó Tanács rendeletén alapult s igen 44 5/1919. ian. 10. 45 Kiss—Tonelli—Szigethy i. m. 300 1. 4

« Sz. N. 1919. febr. 23. 47 Móra cikksorozata a Szegedi Naplóban: Amink van — össze-vissza a kultúrpalotában. I. Előhang (ápr. 20.) II. Az Oxytripia regénye (ápr. 24.) III. Leltározatlan kincsek (ápr. 27.) IV. A mecénások (máj. 3.) V. Még egyszer a mecénások (máj. 4.). 48 Sz. N. 1919. márc. 23. 4n Jel. 1919. 5. 1. 181