A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csongor Győző: A szegedi Közművelődési Palota a forradalmak idején (1918–1919)

jelentős esemény volt. (Móra jelentése ellentmond az újságban olvasható híradással, hogy április 10-én Móra Csányi Mátyással és Joachim Ferenccel összeírta és lefoglalta az alsóvárosi barátok műkincseit.)

50 Szegedet egész éven át megszállás alatt tartották a francia csapatok. Tagjai több ízben tettek látogatást a közművelődési palotában. Még 1918 telén Risztics ezredes,

51 a bánáti szerb csapatok parancsnoka, nagy tiszti kísérettel jött át Újszegedről, hogy a múzeumot megszemlélje. Az év folyamán nem utazott át a városon magasabb rangú francia, angol vagy amerikai tiszt, aki a múzeum és könyvtár látogatását elmulasztotta volna. De Tournadre tábornok, városkormányzó, a bánáti megszálló sereg egyik parancsnoka április 30-án jött ide első ízben. Az igazgató így üdvözölte: „Köszöntöm tábornok urat, a kultúra nevében, ezen az igazán semleges területen, ahol a könyvtárban és múzeumban békén el vannak együtt a világ minden népei s amely talán az egyetlen nyugodt sziget a mi hányatott és boldogtalan országunkban." A napilapok is beszámoltak a látogatásról. Különösen egy hímzett szűr nyerte meg a tábornok tetszését, melyhez Móra ezt a magyarázatot fűzte: „ez az iparág a háború alatt teljesen meghalt. Se posztó, se selyem, se cérna hozzá. Ugyan olyan se igen van, aki csinálná, vagy hordaná a szűrt.. ."

52 A többi látogatók közt megemlíthetjük Betrix ezredes, városkormányzót (május 7), De Lobit tábornok-főparancsnok és Charpy-t, a 76. francia hadosztály parancsnokát, továbbá Gondrecourt tábornokot (május 15), akiknek legjobban a régiségtár kötötte le figyelmét, miközben hallgatták Móra szellemes magyarázatait: „négyszáz év óta az a mi tragédiánk, hogy soha se szerethettük, akit akartunk, és sohase tehettük azt, amit akartunk".

53 Az azonban túlzás volt, amit a magasrangú tisztek mondottak: hogy a franciák „annyi jóindulatot"

54 tanúsítottak Szeged iránt, nagy része volt a közművelődési palotának. Egy bizonyos: az intézmény ekkor már az említett szép kiállításait mutathatta be. A kiállításokra már régen készültek az intézet munkatársai, s csodálattal kell szemlélnünk hősies erőfeszítéseiket s lelkesedésüket azokban a zavaros és teljesen pénztelen hónapokban. Az igazgató kénytelen az intézetet már ősz óta zárva tartani, mert féltette a gyűjteményeket. A nyitást húsvét napjára tervezi, s mint a Szegedi Napló április 4-i híradásából kiderül, a közeli nyitásra való tekintettel beszüntette az eddig szokásban volt házhoz való könyvkölcsönzéseket. Csak a múlt évre megállapított összeget kérte most is a tanácstól, 8430 koronát, mert mint jelentette, „már több nagyobb összegű számlát a sajátomból fizettem ki". A város nagynehezen kiutalt 2000 koronát, de ezt is csupán nagytakarítás céljára.

55 Április 20-án végre a múzeum megnyitja kapuit s néhány nappal később a könyvtár is. (Móra jelentése szerint tévesen, április 6-án!)

56 Nyitás előtt egy órává! már tolongott a sokaság a múzeum lépcsőfeljáróin. Sok nézője van a régiségtárnak, ahol többek között Kass János nagyértékű, műkincsekben gazdag fegyvergyűjteménye is ki van állítva. Itt látható egy másik adakozó, Rohonczy Géza és testvére, Béla gyűjteménye

57 is, korai újkori, kuruckori és keleti fegyverekből. Becses még Krucsay Kamill honvédszázados 29 db, hadiszerszámból álló gyűjteménye. 50 Sz. N. 1919. ápr. 10. 51 Jel. 1919. 5. 1. 52 Sz. N. 1919. ápr. 30. 53 Sz. N. 1919. máj. 15. 54 Tel. 1919. 6. 1. 55 Sz. N. 1919. ápr. 17. 56 Jel. 1919. 19. 1. w Uo. 182