A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)
Trogmayer Ottó: A Csóka-koppányparti leletek
Die Csorvaer, Dubovácer Urnen von Gáva-Typ bzw. von Villanova-Typ können für Prototype der skythischen Formen angesehen werden, was zugleich auch das Weiterleben des lokalen Ethnikums bedeutet. Diese Übergangsperiode leitet uns auf unserem Gebiet zum Anfang der im alltäglichen Sinne verstandenen historischen Periode und weist manche und starke Beziehungen zu der Vorgeschichte der Hochkulturen in Griechenland und Italien auf. Der Zweck unserer Mitteilung will sein,, die Aufmerksamkeit in gesteigertem Masse auf die Probleme dieses Zeitalters hinzulenken und mit dem Aufwerfen dieser Probleme ihre Lösung zu fördern. Otto Trogmayer A CSÔKA-KOPPANYPARTI LELETEK (összefoglalás) A hézagos irodalmi adatok alapján úgy tűnt, mintha a késő bronzkor folyamán a DélAlföld területe elnéptelenedett volna. Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy ilyen elnéptelenedésről szó sem lehet. A csorvai temető körébe tartozó 52 lelőhely anyaga, melyhez a Csóka-koppányparti lelet is tartozik, bizonyítja a terület településének folytonosságát. A jugoszláv kutatók a versec-vattinai csoportot a vattinai sír mellékletei alapján а В В időszakra keltezik. Nálunk azonban ezek a formák tömegesen a Mozsolics időrendje szerinti В III után, a Reinecke В С időszakban jelennek meg. Túlnyomó többségben eddig csontvázas ritusú sírokból kerültek ki. A vattinai sír időrendi helyzetével kapcsolatos fő kérdést az alábbiakban fogalmazhatjuk meg. Az ott is előkerült pecsétfejű tűk, a szerbkeresztúri leletben is megjelenő karperecek, a szívformájú csüngők, a Szeged környéki bronzkori leletekben, s általában, a magyar dél-alfoTàT"Tëlè"tëkhên a halomsíros kultúra bevándorlása utáni időben jelennek meg. nagy számban. Hivel Magyarország területén a halomsíros bevándorlás során elpusztulnak az ún. autochton kultúrák telepei, s megszűnik temetőinek használata, — vö. szőregi temető —, feltételezhetjük-e, hogy a vattinai, versed leletegyüttesekben, ezek a tárgyak egy ritkán előforduló temetkezési szokással, import áruként jelennek meg. Úgy véljük, ezek a leletek lezárják a versec-vattinai csoport korát, s helyi, az új bevándorlók által kialakított csoport emlékanyagát jelzik. Hasonló jelenséget megfigyelhetünk az egyeki, vagy a pilini csoport kialakulása során is. Erős halomsíros elemeket találunk a vattinai csoport M. V. Garasanin által meghatározott nyugat-szerbiai változatában is. E csoport leletei még egyértelműbbé teszik az előbb mondottakat. E korszakot követi, a csorvai temető leleteivel jelzett időszak. Ebben, az itt kialakult helyi csoportban, igen sok autochton elemet találunk, a jellegzetes nyugati, későhalomsíro* formákon kívül. A_ csorvai, dubováci, gávai típusú — pseudovillanova — urnákat a szkítakori formák előképének tarthatjuk, ez egyben a helyi ethnikum továbbélését is jelenti. A dolgozatban tárgyalt korszak átvezet a köznapi értelemben vett történeti idő kezdetéhez területünkön, — praeszkíta, szkítakor —, s igen sok és erős kapcsolatot mutat a görögországi és itáliai magaskultúrák előtörténetével. Közleményünk célja, hogy a figyelmet fokozottan ráirányítsuk a kor kérdéseire, és azok felvetésével segítsük elő megoldásukat. Trogmayer Ottó 60
