A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Marián Miklós: A Közép-Tisza kétéltű és hüllő világa

Úgy látszik ez a pusztai állat jelentős valenciával rendelkezik, amely lehetővéteszi, hogy számára meglehetősen szokatlan talaj- és növényzeti-viszonyokhoz is jól alkalmazkodjék. Tápláléka főképpen lágytestű rovarokból áll. Az ártéri rét- és erdőgazdálkodásra föltétlenül hasznos. Lelőhelyei: Sas-ér és Szeged között, a Tisza jobb partján sok helyen megtalálható. Natrix natrix natrix (LINNÉ) — Vízi sikló A Közép-Tisza vidékének egyetlen kígyófaja. Legkedvesebb élőhelye a holtágak környéke, különösen a víz nélküli, mocsaras medrek. A töltések közötti ártéren aránylag kevés van. A kubikgödrökben, vagy a kubikok közötti hátakon tanyázik, ahol elegendő kétéltűt talál. Az „élő" Tisza partján ritka. A növényzettel fedett partokon néha előkerül. Hat esztendő alatt az „élő víz" partján mindössze kétszer gyűjtöttem. Magában a folyóvízben még ritkábban található. Egyetlen alkalommal, 1961. szept. 27-én láttam, amint egy kifejlett példány Algyőnél, az akkor 80—90 m széles Tiszát átúszta. Kisebb folyókban (Kapós, Sajó stb.) gyakran megfigyelhető a vízen átúszó sikló. Úgy látszik tehát, hogy nem a ragadozó halaktól tart, amelyeknek kisebb folyókban is zsákmányul eshetne, hanem a széles vízfelület tartja vissza az átkeléstől. 1958. július 25-én, Tiszaugnál volt alkalmam megfigyelni, hogyan vadászik úszva békára a vízi sikló. Meredek falú kubikgödör partja mentén úszott egy kifejlett Natrix natrix. Feje és törzsének mintegy 10 cm hosszú darabja emelkedett ki a vízből. A kígyó a part alatti árnyékos vízen közeledett a kb. 15 cm magas partlépcsőn napozó fiatal Rana ridibundá-к felé. Azok, közeledtére, a sikló irányában a vízbe ugrottak és azonnal lebuktak. A kígyó a vízből kiemelkedve, testének mintegy 25 cm hosszú előrészével ostormódra csapódott utánuk, azon igyekezve, hogy a levegőben kapja el őket. A lebukott békát nem követte a víz alá. Az elvétett csapást nem ismételte meg, hanem haladt hosszában a part mentén és mindig újabb és újabb zsákmány után kapott. 10—-12 béka közül egyet sem fogott. Vadászat közben a vízbe ugró nagy Rana ridibundákkal még akkor sem törődött, amikor azok egészen melléje vetették magukat. Érdekes az is, hogy ugyanez a sikló később a napos parton pihent és a tőle arasznyi távolságban ugyancsak pihenő, kifejlett tavi békát nem bántotta, sőt a béka sem félt a kígyótól. Valószínűnek tartom, hogy a nyár e szakában annyi a könnyebben zsákmányolható fiatal béka, hogy a vízi sikló csakis ezekkel táplálkozik. A nagy termetű békákat nem üldözi és így mindkét fajban — legalábbis időszakosan — bizonyos közömbösség fejlődik ki. A Natrix natrix téli álmából már márc. végén ébred. Áprilisban párosodik. (Nászát 1958-ban ápr. 21-én figyeltem meg.) A hűvös őszi időben még sokáig tevékenykedik. Október végén, november elején húzódik téli álomra. (1957. dec. 15-én [!] még aktív vízi siklót figyeltem meg.) A vízi sikló a hasznot hajtó békák pusztításával némi kárt okoz. Tápláléka azonban elsősorban a gőték és vízibékák közül kerül ki, amelyek a gazdasági szempontból kevésbé kártékony vízirovarokkal élnek. A halak közül csak az apróbbakat tudja megfogni. így az ártéri gazdálkodás szempontjából közömbösnek mondható és irtása — különösen mert amúgy is kevés van — nem indokolt. 223