A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csongor Győző: A szegedi Közművelődési Palota a forradalmak idején (1918–1919)

12 Móra Ferenc — Bartos Lipótnak Kedves Bartos Uram, jót mulattam a jegyzéken, mert úgy látom belőle, hogy ön erről az istenadta Somogyi-könyvtárról azt gondolja, itt van a múzeum tárgyai közt a volt osztrák—magyar Bank bankóprése is s ezt most én igazgatom. De még ha úgy volna is, nagyon túlzott volna az ön számítása s én körülményeink s lelkismeretem szerint igazán nem tehetek többet, mint hogy az ön által követelt áraknak felét megajánljam. Engem természetesen csak a könyvtár szempontja vezethet s a könyvtár nem adhat többet olyan könyvekért, a melyek nagyobbrészt értékesek ugyan, de megszerzésük nem elsőrendű szükséglet. Szívből kívánom azonban, hogy a darabonként való darusítás ebben a franciás világban az ön számvetését igazolja. Szíves köszöntéssel Móra igazgató Sz. 1918. XII. 30. 377/1918. XII. 30. ü. sz. 13 Móra Ferenc —; Berzenczey Domokoshoz Kedves főmérnök uram, a fűtéssel ezen a héten a kultúrpalotában is az amenra jutottunk volna, azonban a szerkesztő megszánta a gyámoltalan könyvtárigazgatót és saját költségérc szerzett neki néhány hétre való kokszot. Most jelentik azonban a szolgák, hogy már meg a gyújtófánk fogyott el. Ezt már semmikép sem tudok szerezni nálad nélkül. Alásan kérlek, méltóztassál nekünk valahonnét valami szelezés-deszkát kiutalni. Hogy mit jelent ez a terminus technikus, azt neked jobban kell tudnod, én ebben gyönge felfogású vagyok, azonban a szolgák azt mondják, így hívják a gyújtósnak valót. Szeretettel híved: Szeretettel híved: Móra Feri Szeged, 1919. II. 15. 36/1919. II. 16. ü. sz. 14 Móra névtelen cikke Kaszinó terepszemle a városi múzeumban. A kultúrpalota olvasóterme szénhiány miatt tudvalevőleg már ősz óta zárva van, de zárva van és még valószínűleg még jó darabig zárva marad a múzeum is. Tekintettel a mai zűrzavaros időkre, amikor igazán nem valók közkincsek mutogatására. A szegedi közönség ezzel tisztában is van, vidékiek azonban annál sűrűbben nyomogatják a kultúrpalota utcai csengőjét, nem hivatalos időben is. Például ma két óra után is erősen csöngettek, holott délután 4-től 7-ig van hivatalos óra, ami ki van írva az ajtóra is. A türelmetlen csengetésre az igazgató nyitott ajtót, aki egyedül volt az intézetben. Három rendesen öltözött polgár ember volt a látogató, akik bebocsátást kértek s nem akarták sehogy sem megérteni, hogy nem lehet. — Nekünk ide be kell menni, mert mink itten küldetésben vagyunk a nép akaratából. — Micsoda küldetésben? — Mink itten akarjuk a kaszinónkat berendezni. — Kik azok a „mink"? — Hát különféle leszerelt katonák és egyéb nemzetek. Azért győttünk, hogy kiválaszszuk a helyet. \j Múzeumi Évkönyv 193