A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Csongor Győző: A szegedi Közművelődési Palota a forradalmak idején (1918–1919)

Móra bemutatja a Tömörkény-szobor és emléktábla terveket. Utóbbit Taussig Ármin készítette. A bizottság szoborpályázat kiírása mellett döntött. A bizottság méltányolja az igazgató egy éves működését (1917. május 1-től), s a jó barát, Kiss Ferenc indítványára 2000 korona tiszteletdíjat szavaz meg a könyvtárosi fizetés terhére. Móra hálásan köszöni, de kifejti, nem szeretné, azt a látszatot kelteni, mintha ő anyagi érdekből halogatná a könyvtárosi állás betöltését. A közművelődési palota gyűjteménye Greguss Imre festette szegedi árvízképpel gyarapodott, mely ez év márciusában került a múzeum képtárába Ferencz Józser hagyatékából.

16 A képet a nyár folyamán Móra barátja, Reéz Pál, szállítja Szegedre. Április 3-án Kovács János néhai könyvtárbizottsági tag özvegye ajánlja fel férje 1213 kötetes könyvtárát, két szekrénnyel együtt. Móra maga fogalmazza meg az ajándékozási szerződést az özvegy helyett, akinek egyetlen kikötése csupán, hogy a könyvekben szerepeljen „Kovács János hagyatékából" beírás.

17 Két hónappal később Kováts István építőmester leányai, Kováts Vilma és Rozika küldik be édesapjuk 1200 kötet könyvét s 187 db aprónyomtatványt, főleg az 1848—49-es szabadságharc idején kiadott Grünn-nyomda termékeket. Az ajándékban Vedres István könyvtárából származó példányok is voltak.

18 S ha már a pártfogóknál tartunk, megemlítjük Back Bernátot, aki saját pénzéből fedezte a csókái ásatások 800 koronás költségét. Eisenstein Jakab özvegye 500 kötettel gyarapítja a könyvtárat, s ezidőben kerül ide Rósa Izsó hagyatékából 350 könyv. Mint Móra említi, a könyvtár ekkor már csaknem eléri a százezres kötet számot. De kis emberek, iparosok, napszámosok is gyarapítják a közművelődési palota kincseit.

19 Eltűnt a háború zivaratos éveiben Szabó János öreg kubikos magyar, helyette akadnak mások. Szabó János a háborút megelőző években már, minden évben beállított Tömörkényhez, hogy őt „holmi cifrasági tanulmányokkal" megörvendeztesse. Ellenértékképpen soha nem fogadott el egyetlen fillért sem a múzeumtól. — Minek néznek engöm az urak? Csak nem vöszök el pézt sömmiségért a szülővárosom intézettyitül!. .. Akadnak persze olyanok is, akik a múzeumtól viszont vagyont remélnek régi bútoraik fejében. Ezeknek röviden válaszol az igazgató: drága bútorokat nem gyűjtünk. Április 11-én nagy veszteség éri a múzeumot. Csütörtökről péntekre virradó éjszaka betörnek a régiségtárba. Az igazgatói jegyzőkönyv szerint a Stefánia felől létrán jött be az emeleti terembe a betörő, a rozoga ablakon keresztül, ahol 12 tárlót, az éremtár anyagát megdézsmálta. A laikus szemmel is értékesnek látszókat vitte el. Az ellopott aranyak száma 113, s így az akkori aranypénz állomány 72-re csökkent. A veszteség ezzel együtt, hozzá még 121 db nagy és 84 db kis ezüst pénz, érem s 21 bronz pénz, összesen 324 db, kb 6000 korona értékben. A kár annál is inkább érzékenyebb, mert a betörő a három évtized alatt összegyűjtött anyagot dézsmálta meg. A rendőrség július végén megtalálta a tettest (Barna Ferenc és társai) egy notórius betörő banda tagjait, de az ellopott anyag legértékesebb része nem került meg. Csupán 175 db réz és ezüst pénz. Az iratcsomóban meg van Mórának 10 oldalnyi kézírásos jegyzete a hiányzó éremtári anyagról. Általában gyatra a közbiztonság éjszaka akkoriban a városban. Az éjszakai ügyeletet az egész város területén 13 rendőr látja el.

20 18 100/1918. ápr. 6. 17 99/1918. ápr. 3. 18 Sz. N. 1919. jún. 21. 19 Uo. 20 112—116/1918. ápr. 12—21. 176