A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Dömötör János: A Tornyai-hagyaték története

kikötésként szerepel az, hogy „ajándékozó az ingóságok közül egyet, vagy többet, akár valamennyit is belátása szerint indokolás nélkül megállapítandó szükség esetén saját személyére fenntartott joga gyanánt életében tulajdonába és birtokába visszaveheti és amennyiben ezen jogával élne, az ekként tulajdonába visszavett képekkel szabadon rendelkezni jogosult". (VI. sz. melléklet.) Ennek a kikötésnek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a havi 100 pengős járadék mellett a betegeskedő idős mester számára további biztosítékot adjon előre nem látott gyógyászati kiadások fedezésére. Az ajándékozás indítékaként mindkét szerződésben azonos szöveggel a következő rész szerepel: „Tornyai János szülővárosának, Hódmezővásárhelynek iránta egész élete pályáján tanúsított jóságát és áldozatkészségét meghálálni és viszonozni, a szülővárosában a rajz tudomány és festőművészet, általában a közművelődést előmozdítani óhajtván" — juttatja a műveket Tornyai János a városnak. A 90 műre vonatkozó okiratban Tornyai szükségesnek látja külön megemlékezni az akkor birtokában nem levő Magdolna с olajfestményről is. Részletesen leírja ezt a képet „falemezre festett, mintegy 120 cm széles 150 cm magas olajfestmény, amelyen Rembrandt-szerű világításban misztikus háttérben lehajtott szomorú arcú kevés öltözékű női alak csillan ki, s fejéhez közel Krisztus keresztjének lábat támasztó része a lábfejekkel együtt sejtelmesen látható". Tornyai János a továbbiakban feljogosítja Hódmezővásárhely várost, hogy ezt a képet is „bárkitől, aki azt birtokában, illetve birlalatában tartja, saját tulajdonként akár bírói úton is megszerezhesse". Ennek a külön intézkedésnek az okát abban lelhetjük, hogy a Magdolna с kép Tornyai budapesti lakásán az otthagyott képek között még meg volt, a Vásárhelyre leszállított képek között azonban nem szerepelt. A későbbi sajtóközleményekben is többször szerepel ez a kép, az egyik cikk tévesen a barcelonai világkiállítás díjnyertes képeként említi.

20 A „Magdolna" tudomásom szerint mind a mai napig ismeretlen helyen van, nem került elő. Vásárhelyi tartózkodása alatt Tornyait több alkalommal felkeresi felesége. Először 1936 februárjában, rövidebb időre. Majd balesete után, pontosan meg nem határozható időben. Ez utóbbi alkalommal úgy nyittatja fel a Haltéri lakást és magához veszi Tornyai naplóját.

21 Tornyai a későbbiekben festményei és naplója eltűnése miatt feljelentést tesz a rendőrségen. A nyomozás ez ügyben meg is indult, többeket kihallgatnak, később azonban az ügyészség megszüntető végzést hoz.

22 Időközben ugyanis Tornyai felesége ismét Vásárhelyre látogat és míg korábban Tornyai János azt kérte a kórházi orvosoktól, hogy ne engedjék hozzá a feleségét, most már ezt a tilalmat feloldja.

23 Ebben az időben javult a festőművész állapota. Felesége tolókocsit vásárolt részére és többször felolvasott neki a kórház udvarán. Tornyai 1935. szeptember 6-án elhagyja a kórházat és visszaköltözik a Haltér 4. szám alatti lakásába. Ekkor felesége már állandóan együtt van vele. Kibékülnek és az együtt töltött több, mint 10 év közös küzdelmei és élményei, továbbá Tornyai ez időbeli lelkiállapota, könnyen befolyásolhatósága új irányt ad az eseményeknek.

24 20 Népszava 1936. szept. 24. 21 Magyarország 1936. szept. 26. 22 Magyarország 1936. szept. 25. Fővárosi Ügyészség 1006: (Kii) 1936. sz. 23 Szegedi Törvényszék P. 7324/1936. 26/17 Dr. Wirth Márton és Dr. Generzich Antal vallomása. 24 Szegedi Törvényszék P. 7324/17 5. oldal. 10* 147