A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)
Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai
ásatásainál. 11 Általában ezek is apró kavicsokkal soványított agyagból készültek és téglavörös színűek. Belsejük csaknem minden esetben rozetta díszes, kihajló pereműek és hátlapjuk az égetéstől, illetve a kályhában tüzeléstől fekete színű és legtöbbször még kormos is. A 9. ház belsőségeiben a padlószintet csaknem teljes egészében sikerült kibontanunk. Közvetlenül a 9. ház fala mellé épült a 10. ház (XXIV. t.), amely három osztású volt. Ennek a háznak irányítása csaknem azonos a 9. házéval, és ahhoz kapcsolódva, annak mintegy folytatásaként jelentkezett. Hosszanti falai 42°-kal tértek el az északi iránytól ÉK felé, tehát a 9. ház és a 10. ház közötti eltérés mindössze 3°. A három helyiségből álló 10. ház А., В., С. helyiségei külső méretben 12,85 X 5,2 m nagyságúak. Ebből az Л-helyiségé 4,8X4,5; a B-é 4,8X4,0; s a C-é 4,8X2,75 m. A 9. házhoz hasonlóan az alapfalakat itt is agyagból döngölték, s a felmenő falai sövényfonással, külső és belső tapasztassál készültek. Megfigyelhettük azt is, hogy a ház falait kívülről, éspedig a járószint és a felmenő fal csatlakozásánál 4—5 cm vastagon, szürkeagyagos tapasztassál védték a fal alját verő esőzéstől. A lesározott padlószintet az yl-helyiségben csaknem egész terjedelmében kibonthattuk. А В és С helyiségek padlószintjét csak a hosszanti főfalak mentén, a falaktól mintegy 25—30 cm szélességben találtuk meg. А В helyiségben két tűzhely is állott (T2 és T3). Mindkettő kerek tűzhely és vastagon van átégve. А T2 tűzhely a kisebb, amelynek átmérője 85 cm, a nagyobbiké 1,25 m. А T2 tűzhely 17 cm-rel volt alacsonyabban a Тз-nál, ugyanakkor utóbbinak csaknem kétharmad része erősen rongált volt. A 11. ház ráépült a 10. házra. Annak két helyiségét (а В., С. helyiségeket) megtartotta és egy újabb, a D helyiséggel megtoldotta. Ez a ház tehát a XXIV. táblán bemutatott alaprajzokon а В., С, D helyiségekből áll. All. háznak irányítása viszont csaknem pontosan azonos a 9. házéval, tehát a hosszanti falai DNy—ÉK-i, míg a rövidebbek ÉNy—DK-i irányban épültek. A ráépült (11.) háznak lesározott padlószintje 17 cm-rel állott magasabban, mint a 10. házé. Nyilvánvaló tehát, hogy a Ts tűzhely ehhez a házhoz tartozott. Felvetődik a kérdés, vajon miért épült ez a 11. ház az előbbi és stratigráfiailag is jól elkülöníthető 10. házra, illetőleg annak csak egy meghatározott részére? Említettük, hogy a 10. és 11. házak alapfalainak építésénél 3°-os eltérés mutatkozott. Mind a két ház sövényfonásos, felmenő falakkal épült. A sövényfonásos falak karólyukai mindkét háznál jól elkülöníthetők. A 10. ház volt a régibb és alacsonyabb fekvésű, amely talán leégett. Ennek megsemmisülése után az eredeti alapokat, kis eltéréssel felhasználták és új házat építettek. Ennél az újraépítésnél 17 cm-es padlószint különbözet mutatkozott és így az új ház magasabb szintre került. A szintkülönbség talán abból is adódott, hogy az új házat a terep legmagasabb része felé bővítették és így a korábbi, 10. ház alacsonyabban levő A helyiségét már nem használták fel. A 2. ábrán látható és 25 cm-es rétegvonalakat feltüntető Hegyesi-féle térkép is elárulja a szintvonal különbségeket, mert a 103 m-es szintvonalon belül, két kisebb kiemelkedés is mutatkozik. Ezeknek a kisebb kiemelkedéseknek rétegvonal értéke elérte a 103,25 m-es szintet. Tehát a 17 cm szintkülönbség eleve abból adódott, hogy all. ház D helyisége magasabb szintre került, mint a 10. ház A helyiségének padlószintje. Ennek a lényeges szintkülönbségnek a 11. háznál történt felhasználása viszont azt jelentette, hogy a csapadékvíz könnyebben elfolyhatott a ház falától. 11 Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei, Bibliotheca Humanitatis Historica III., Budapest 1938. 91; 424—431. ábrák. 68
