A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

A 11. ház D helyiségének ÉK-i végében az ÉNy—DK-i végfal valamilyen ok miatt beomlott. Ezt tehát újból meg kellett építeni, illetve a ház falát megújítani. A felújításra nyilvánvalóan az említett csapadékvizek miatt volt szükség. Mint ismeretes, hazánkban általában az északi széljárás a gyakoribb, tehát a magas dombra épült 11. ház végfala fokozottabb széljárásnak, esőzésnek volt kitéve. A sövényfonatos ház fala pedig nem állotta a sok esővizet, szelet, tehát beomlott. Helyette egy falvastagsággal kisebbítették a D helyiséget. A sövényfonatos ház alapjait az építés előtt gondosan megerősítették. Kicserélték az eredeti homokos talajt és 87 cm szélességben és a járószinttől lefelé 1,1 m mélységben sárga agyagos alapot döngöltek le. А В helyiség volt a konyhásszoba, а С egy kisszoba, a D pedig a kamra. A konyhásszobában а 7з tűzhely állott és innen fűtötték a kisszobában álló bögreszemes kályhát. A kályha és az ÉNy-i oldalon álló hosszanti főfal között nagymennyiségű kályhabögre töredéket találtunk, s ezek között egy 23 X 16 X 4 cm méretű teljesen ép téglát. A kályha alapját terméskövekből állították össze, s téglalap alapúra formálták. A kövek tűztér felőli oldalain erős égésnyomokat láttunk. Maga a tűztér ellipszis alakú volt, s ennek tapasztott, vörösre átégett sütőfelülete alól edénytöredékekből kirakott réteget bontottunk ki. , A konyhásszobából a kiszobába, vagy a kamrába vezető ajtók helyeit nem sikerült határozottan megállapítanunk. Ellenben a konyhásszobában, a kisszobát elválasztó fal mellett, annak DK-i sarkában egy nyitott lakatot találtunk (XXXVI. t. 5., 5a.). Ugyanezen a helyen ajtó-sarokpánt is előkerült (XXXII. t. 17.), amely kovácsoltvasból készült. Ez a két lelet vezetett bennünket arra a gondolatra, hogy az egykori bejárati ajtó a konyhásszoba és kisszoba között itt keresendő. Ezen a helyen, kb 2 m

2 területen, a padlószintet szántás közben erősen megrongálták, így az ajtó helyére csak következtetni lehetett. A kamraajtót is a DK-i oldalon, a hosszanti főfalon kellett volna megtalálnunk. Biztos támpontunk erre nem volt, mert a padlószintet itt is erősen megbolygatták. A kamrában két tapasztott és a padlószintből lemélyedő, homorú fenekű gabonái vermet (Gi, G2) bontottunk ki. A G2 verem képét a 14.a. ábráján mutatjuk be. Átmérőik egyformán 1 m, s legmélyebb pontjuk a lesározott padlószinttől 32, ill. 37 cm volt. A mélyebb gabonás verem a Gi jelzésű. Ha a 2. ábrán bemutatott és a területről készült 25 cm-es rétegvonalas térképet figyelemmel vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a 101,25 m-es tengerszint feletti magasságú Templom-ér déli oldalán, a kiemelkedő partvonulaton az eddig ismertetett lakóházak általában a 103 m-es, vagy ennél is magasabb tengerszint feletti magasságon épültek. Ali lakóház közül a legkeletibb az 5. ház volt, nyugaton pedig a 9—11. házak. Kétségtelen, hogy a Templom-érnek ezen a déli partvonulatán az egykori lakóházak helyét 25—50 cm-es kisebb kiemelkedések jelezték. Az ilyen kiemelkedő dombocskák ásatása mindig eredménnyel járt, mert mindegyikben egy-egy lakóház alapjait találtuk. Az 5. háztól tovább, kelet felé, szintén voltak hasonló dombocskák, ezeket azonban nem ásathattuk meg. Ezen a részen még 1947-ben lucernást telepítettek, s a földtulajdonos nem engedte meg a néhány éves lucerna kiirtását. Viszont ebben a lucernásban szintén voltak házalapok. Amikor ezeket a dombocskákat alaposan megvizsgáltuk, lucerna kaszálás után azt láttuk, hogy a 103-as szintvonal határain belül további három ház alapjai lehetnek. A föld felszínén egy-egy dombocska körül megszámlálhatatlan menynyiségű edénytöredéket, kályhaszem töredékeket, égetett rögöket stb. figyelhettünk meg. 69