A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Bálint Alajos: A középkori Nyársapáti lakóházai

és terméskőből épült falrész szélessége (az É-i sarokban) 40 cm, míg a ház szélességének irányában haladó falvastagság 55—57 cm, ugyanabban a sarokban. E helyen — szintén szokatlan helyen — bögréskemence romjait találtuk. A kemence alapja patkóalakú, amelynek sütőfelülete 150X110 cm méretű. A sütőfelület csaknem háborítatlanul megmaradt. A kemence környékén nagy mennyiségű kályhabögre töredéket találtunk. A kemence alapfalai szintén terméskő darabokból volt kirakva. A köveken égésnyomok látszottak, viszont legtöbb terméskő nem mutatott összefüggő alapzatot. Néhány termeskövön ugyanakkor az eredeti sározás kiégett tapaszdarabjait találtuk meg. Az ÉK-i sarokban 120 cm átmérőjű, csaknem pontosan köralakú, 42 cm mély gabonásverem állott. A verem, ill. gödör falai sárgaagyaggal voltak kitapasztva. A gödör homorú és legmélyebb pontjánál mértük a gödörmélységet, éspedig a ház ÉNy-i sarkában kibontott és lesározott padlószinthez viszonyítva. A gödörben semmit sem találtunk. Az egykori lakóház területén és annak közvetlen környékén nagy mennyiségben kerültek elő cserépdarabok és állatcsontok. Ezeket szántás alkalmával az eke hordhatta szét. 3—4. házak. Egymásra épültek. Mind a kettő kétosztású volt, és csak romjai maradtak meg (6. ábra). Feltehető, hogy a régebbi, tehát az alsó (3.) ház leégett, s a felette épült 4. háznak falait, falmaradványait az eke hordta széjjel. A 3. ház alapfalait csak nyomaiból állapíthattuk meg. A nyomokat a megmaradt ágasfák, szelementartó ágas helyeiből fedezhettük fel. De megmaradtak — különösen a 3. ház ÉÉNy-i sarkában levő karólyukak is. A vizsgálatok során arra következtethettünk, hogy az alsó, tehát a régebbi 3. ház kétosztású volt. Talán nem Abb. 5. kép. A 2. ház alaprajza Grundriss des 2. Hauses 58