A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1960-1962 (Szeged, 1962)

Juhász Antal: A tiszai hajózás és a szegedi super-mesterség

Abb. 11. kép. A hajófenék készítése Bau des Schiffbodens Az ún. magyar faragók és a superok munkája közötti különbséget szintén levéltári adat világítja meg: „A Magyar Faragóknak úgy Fuseroknak (?) azon munkákba mellyek Moh' s Iszkábával vitetnek véghez avatkozni egy átallyában szabad nem lészen, azonban Malom házak s ollyatén vizén álló építményeknek, mellyekhez Moh' s Iszkabálás nem kívántatik készítése nem tilalmaztatik, szinte azonképpen a Tzéhbéli Super vagy is hajó készítő Legényeknek se engedtetik az meg, hogy a Super Mester híre s engedelme nélkül akármely nagyobb munkár, úgy mint Hajók, Kompok, Ladikok vagy Malom Hajók tsinálását fel vállalhassák."

26 A magyar faragók tehát minden munkát elvégezhettek, amihez mohával való tömítés, ún. varrás és iszkabálás nem volt szükséges. Úgy látszik, azokat a munkákat tartották a mesterség próbatételének, amikhez varrás és iszkabálás kellett. Giday ezt az iratot úgy értelmezte, mint a supercéh szervezésének tervezetét. Véleményünk szerint erről nincs szó. Céhszervezési kísérletről egyetlen szó sem esik (a „Tzéhbéli Super . . ." megjelölés tévedésből is származhat), de a döntő az, hogy később sincs adatunk arra, hogy a szegedi superok valaha is céhbe tömörültek volna. Érdekes, hogy míg a Duna-menti városokban: Baján és másutt a superok céhet alkottak, addig Szegeden céhen kívüli iparág maradt ez a foglalkozás — a halászathoz, vízimolnársághoz hasonlóan. A céhességnek és a népi iparágaknak viszonyát, kérdéskomplexumát e 26 SZÁL, Céhekre vonatkozó szabadalomlevelek és iratok, 1747—1886. 133