A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Szelesi Zoltán: Károlyi Lajos

Sajnos a megérkezett küldemények sem segítettek már a sokat szenvedett festőn: 1927. március 17-én, budapesti kórházi ágyán úgy halt meg, mint ismeretlen vándor az élet országútján. Felesége - aki még ma is él -, egy katolikus szociális rendbe lépett és férje utolsó kívánságát teljesítve, összes képeit, a szegedi múzeumnak adományozta.

3

" Az akkori helyi hatóság példátlan megnemértést tanúsított a kiváló szegedi művésszel szemben. Nevetségesen csekély értékű kétszázezer koronát és a következő táviratot küldték fel Budapestre: „Székesfőváros Tanácsának! A Rókus-kórházban elhalt szegedi illetőségű Károlyi Lajos festőművész részére kérek Szeged város költségére szegényjogos temetést engedélyezni. Somogyi Szeged polgármestere"

37 E szégyenteljes intézkedés ellen a festő itteni barátai: Móra Ferenc, Eidus Bentian, Tardos Taussig Ármin és Lengyel Vilma, de legfőképpen maga Juhász Gyula szólalt fel, aki a Délmagyarország vezércikkében tiltakozott e gyalázatos terv ellen: „Tekintetes tanács - írta többek között Juhász Gyula -, hol lesznek önök már akkor, amikor Károlyi Lajos tiszta, nemes és egyedülálló művészetének áhítattal áldoz az egész magyar kultúrvilág hálája és elismerése!"™ Közbenjárásukra Károlyi holttestét hazahozták szülővárosába, Szegedre és a múzeum előtt adták meg neki a végtisztességet. Temetőbevivő utolsó útjára, a Munkásdalárda gyászdallal, hűséges barátja, Juhász Gyula pedig ravatala előtt az alábbi költői szavakkal búcsúztatta: „Megdicsőült mester, Károlyi Lajos, a Te koporsódnál nem az elmúlás fuvalmát érzem, hanem az örökkévalóság leheletét. — Hol van halál, a te fullánkod és diadalmad ó koporsó? Ügy állunk itt körül, tanítványok és hívek, barátok és tisztelők, mint Gotam Buddhát állották körül, a Magasztosát, a Megvilágosítottat, aki legyőzte az életet és meghaladta a halált! — Mélyen hiszem, hogy a Te tiszta és boldog szellemed, ma már az isteni magasságban lebeg fölöttünk és ebben a koporsóban a földből vétetett test pihen csak, amely az örök törvény szerint ismét porrá lesz, hogy gyönyörű rózsákat teremjen egy új kikeletben és új hervadásban. — »Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!« — Ezt az evangéliumi parancsot teljesítetted be egész áldott életed során, a művészet és a szenvedés lajtorjáján haladva mindig magasabbra, és mi, köszönjük Neked a nagy vigasztalást, hogy Téged látva, egy tökéletes emberi jellem és erkölcs nagyságában és szépségében gyönyörködhettünk. — Mint kedves költőd mondja: Az örök szépséget magát saját szemeddel láttad. Még egy nagy tanítást hagytál ránk: a munka szent. Alkotó munkás voltál, ki a jövőnek dolgozik, kinek vetése érik, ha sírja fölött lesz is csak aratása. Mi itt megfogadjuk, hogy emberi és művészi értékeidet megmutatjuk a világnak és életed koronáját, az igazság szellemét igyekszünk diadalra vinni!"

39 36 Károlyi Lajos festőművész a szegedi múzeumnak hagyományozta összes képeit. A külföldre távozó művész végrendelete. Szeged, 1921. ápr. 23. 37 Meghalt Károlyi Lajos. Délm. 1927. márc. 18. 38 Juhász Gyula: Szegényjogú temetés. Délm. 1927. márc. 18. — örökség, Bp. 1958. I. 305—307. 39 Eltemették Károlyi Lajost. Délm. 1927. márc. 22. — Juhász Gyula Károlyi ravatala előtt mondott búcsúbeszédének kézirat-vázlatát, a Móra Ferenc Múzeum irodalmi gyűjteménye őrzi. 164