A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Madácsy László: „Nemzetgyalázás” címen emelt vád Móra Ferenc ellen

„NEMZETGYALÁZÁS" ClMEN EMELT VÁD MÓRA FERENC ELLEN Móra Ferenc 1923. február 22-én Konstrukció bombával és ököllel címmel vezércikket írt a Szeged című napilapban. A cikk témáját Rassay Károly és Miklós Andor ellen 1923. február 20-án intézett pokolgépes merénylet, illetve mind az a bűn szolgáltatta, amelyet az akkori belügyminiszter, Rakovszky Iván vezényletével a szélső jobboldal és az Ébredő Magyarok Egyesülete a magyar nép ellen elkövetett. Tudvalevő, hogy Móra Ferenc jegyes ember volt és maradt a hivatalos Szeged előtt. Az 1918—19-es forradalmi eseményekben való részvétele miatt éveken át rettegés volt az élete. Tanú erre Diósszilágyi Sámuel dr. makói főorvos, hasonlóképpen az írónak dr. Domokos Lászlóhoz intézett 1920-ból való levele. (Az említettek ma is élnek és hajdan Mórának nagyon jó barátai voltak.) Móra nem „Muszáj Herkulesként" állt a forradalom ügye mellé. A legtisztább és legigazabb emberi szándékok vezették. Szívügye volt. Hiszen egyedül a forradalomtól remélhette a feudalizmus béklyóiban vergődő magyarság megszabadítását és egy új magyar életforma megvalósítását. Az akkori főispánhoz benyújtott 1918. okt. 30-iki beadványának előszava az olyan embert mutatja meg, aki a történelmi pillanat szükségszerűségét felismerve cselekszik. „A történelmi napok, amelyek a pusztulásra megérett régi világrend összeomlásával az uj világrend erőit felszabaditották, feltétlen szükségszerűséggel parancsolják, hogy ebben az egész magyar faj sorsát eldöntő küzdelemben Szeged is szint valljon, az ősmagyar város és az ősdemokrata város, amely magyar volt és demokrata volt egész történelmén keresztül." A továbbiakban csaknem Petőfi forradalmi türelmetlenségével követeli „Szeged törvényhatóságának állásfoglalását, hogy Szeged népének lelki feszültsége a robbanó hangulatú napokban a törvényhatóságnak, mint a város hivatalos testületének vallomástétele révén levezetést nyerjen." Indítványának pontjai általában ismertek (általános választójog, Magyarország teljes függetlensége, sajtószabadság stb.), de nehéz megállni, hogy ne utaljunk egy-két olyan kijelentésére, mely nagyon jellemző írónkra. Követeli, hogy a „korrupt parlament, amelynek bűne az ország végromlásba vitele, azonnal eltávolíttassék...", követeli, „nagyszabású birtok és szociálpolitikai reformok" végrehajtását, mely a népet földhöz juttatja s a háborúból hazatérők tömegének életét emberibbé teszi, és nem utolsó sorban követeli — de azonnal — a felhalmozott tőke igénybevételét az általános nyomor enyhítésére. Mint a Radikális Párt tagja, úgy érzi, hogy pártjának programja elavult, éppen ezért újat dolgoz ki. Ám úgy látszik, az új program inkább Móráé volt, mint a pártjáé, s ezért visszaadták azzal a megjegyzéssel, hogy „nem elég tömör". 7