A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Korek József: Vonaldíszes kerámia kultúra elterjedése az Alföldön

volna a kultúra forma és díszítő gyakorlatának összevetésére. Néhány jelentősebb feltárás történt az elmúlt években, de publikációjuk ezideig még nem jelent meg.

95 Kutatásaink tisztázták azt a kérdést, hogy a hazai vonaldíszes kerámia kultúra fejlődésének menete nem volt azonos a kultúra keletkezési helyéül tartott Cseh-morvaországi területekkel.

96 Abban a magyar kutatók egyetértenek, hogy az ún. idősebb és fiatalabb vonaldíszes kerámia szétválasztása csupán egyes stílussajátságok alapján lehetséges, szétválasztása indokolatlan, mivel nagyobb telepek anyagát vizsgálva a stíluselemek keverten és együtt jelentkeznek.

97 Ausztriában,

98 Csehszlovákiában,

99 a vonaldíszes kerámia vizsgálata során, az újabb kutatások több csoportot különítettek el, helyi és időrendi alapon, amelyeket egyazon kultúra csoportjainak fognak fel. A hazai anyagból is már régen elkülönült a zselizi anyag,

100 mint területileg és díszítő motívumában is elhatárolható csoport és kultúra. A vonaldíszes kerámia kultúra alföldi anyagában észlelhető stíluskülönbségek és földrajzi elhelyezkedés alapján az alábbi csoportok mutathatók ki : 1. Szarvas-érparti csoport 2. Szilmeg 3. Tiszai kultúrában jelentkező anyag 4. bükki szállásterület anyaga 5. zselizi beütések 6. Festett anyaggal jelentkező kerámia. 1. A szarvas-érparti csoportot a kutatás idősebb vonaldíszes kerámia névvel jelölte. A bükki és tiszai területen található anyagtól elválasztása igen nehéz, mert jellegében szinte azonos. Lelőhelyének száma a délalföldi területen még igen kevés, de •ez elsősorban a kutatás hiánya miatt van. Telephelyeit a Körös kultúra települései helyeinek közelében találjuk, de azzal nem keveredik. A Közép-Tisza vidékének leggyakoribb típusa, mint ezt Kalicz Nándor megállapítja.

101 Az anyag is igen kevés még ahhoz, hogy a csoport stílusjegyeit pontosan körvonalazni tudjuk. 2. A szilmegi csoport, mint megnevezés, már helyet kapott a szakirodalomban.

102 A csoport határozott elkülönítését a formák és a díszítési mód indokolják. A vonaldíszes kerámiának olyan csoportja ez, amely a törzsterülettől megjobban eltávolodva elveszíti jellemző stílusjegyeit, s új stílusával lép fel. Stílusa kevertnek látszik, amelyben a Körös kultúra elemeinek nyomai ismerhetők fel olyan új elemekkel, amelyek idegenek a hazai gyökerektől. Legjellemzőbb stílusjegyéül a plasztikus díszítés formagazdagságát kell felvennünk. A Szolnok környéki oszlopos fogantyú és a függőlegesen álló nagyméretű fogazott bordák éppen úgy jellemzőek, mint az ujjbenyomassal tagolt, horizontális és vertikális irányú, rátett plasztikus díszítés. A hólyagos dudor legalább annyira sajátja és felismerhető jegye, mint a vonaldíszes kerámia mélyített díszítő elemei. Jellemző 93 Zalavár, Bálint Béla ásatása; Győr-Pápai vám, Mithay Sándor ásatása. 96 Csalog J., FA IV. (1945) 3. 97 Kutzián I. NM 1946 45—52. 98 Pittioni, Urgeschichte des österreichen Raumes, Wien, 1954 S. 129. 99 Bohumil Soudsky, Methodice tridéní volutové keramiky. Pam. arch. XLV. 1945. 75 skk. 1. 100 Tompa F., Bandkeramik. AH V—VI. S. 27. 101 Kalicz N., Tiszazug őskori települései. Régészeti Füzetek 8. (1957). 27. 102 Kalicz N., Jászkunság 1955. III. 40. — K. Andel, Vystedok archeologického prieskumu na zemplinsko uzskej nizine u. r. 1953—1954. Vlastivedny Sbornik I. 148—149. — B. Novotny, Slovensko v mladsej dobé kamenej. Bratislava 1958. 18. 45