A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Marián Miklós: Adatok a Felső-Tisza herpetofaunájához

A Lónya-erdőben a zöld gyíkot (Lacerta v. viridis Laur.) is megtaláltam élőhelyén. Kedvelt biotopja a nedves erdő, vizes talajú patakvölgy. Rendszerint erdőszélen, utak mentén találjuk. Búvóhelyéül a fák gyökerei közti lyukak, fakéreg alatti hasadékok szolgálnak. Bábtaván az arasznyi vastag, ritkaszép tőzegmoha szőnyegben készít magának rejtekhelyet. Egy bábtaváról származó jól fejlett nőstény Pálfi György terráriumában hat ivadékot hozott világra 1957. szept. 3-án. (Schreiber szerint is rendszerint 5—8 ivadékot hoz.) A L. vivipara határozottan északi, ill. hegyvidéki állat. A Beregi síkon való szigetszerű előfordulása érdekes állatföldrajzi jelenség, amelynek oka azonos lehet a Vipera bcruséval. E jelenség magyarázatára alább még visszatérünk. Az elevenszülő gyík a Beregi síkon — a felsorolt lelőhelyeken kívül — még az egykori Szernye-mocsár területén (Dely 1957.) és Munkács (Munkacevo) környékén él (Fejérváryné 1943.). Ismeretes még a Kis-Alföldről, a Duna—Tisza közéről és a Nyírségből (Dely, 1957.). Mindenütt izoláltan, relictumként találjuk. Lacerta agilis agilis L. — Fürge gyík Az ártéren nem él ez a gyíkfaj, vagy csak elvétve, mert a túlvizes ill. időnként vízzel •elárasztott területeket kerüli. A folyók töltésein azonban mindenütt megtaláltam, de feltűnően Tus számban. Ennek egyik oka valószínűleg a gyakori kaszálás, amely a rejtőzködéséhez szükséges magasabb növényzetet rendszeresen megszünteti. A Lónya-erdőben négy példányt, köztük a szép rozsdavörös hátú var. rubra Laur.-t is, gyűjtöttünk. Fejpajzsaiban eltér a törzsalaktól (Schreiber, 1912.): A halántéktáj közepetáján egy, a többi halántékpajzsnál jóval nagyobb, pajzs foglal helyet. Azt a benyomást kelti, mintha 3—4 temporalis pajzsból forrt volna össze. Ügylátszik a Tiszahát fürge gyíkjainál elég gyakori ez az egyedi eltérés, mert a gyűjtött négy példány közül háromnál — a fej mindkét oldalán — találtam ezt a jelenséget, fiatal és idős példányon egyaránt. A Lacerta agilis biotopja az ártéren a töltések lábánál húzódó erdő széle. A maradványerdőkben ritka nyárasokban, erdő és rét találkozásánál leltem meg. Párosodását a Lónya-erdőben május 11-én figyeltem meg. Nászukat tehát kb. az országos átlagnak megfelelő időben tartották. A Lónya-erdőben a L. agilis a Lacerta viviparával azonos biotopban él, a nem túl nedves erdőrészekben. Eszerint, vagy nem fogadható el általános érvényűnek az irodalomban többször ismételt megállapítás, hogy a fürge gyík kipusztítja az elevenszülő gyíkot, vagy pedig с területre még csak nem rég terjeszkedett ki — a talaj lassú kiszáradása következtében — a L. agilis és még nem tudta elnyomni a másik fajt. A Beregi sík keleti széléről Méhely gyűjtéséből említi irodalmunk e fajt. Lacerta viridis viridis (Laur.) — Zöld gyík A Tisza mentén nem találtam. A Lónya-erdőben ritka nyáras szélén egy kifejlett nőstényt, a Kis-Csarnóca patak partján egy fiatal példányt figyeltem meg. Méhely Lajos Munkács (Munkacevo) környékén gyűjtötte. Coronella austriaca austriaca Laur. — Rézsikló Nem gyűjtöttem és megfigyelni sem tudtam. Tiszaháti előfordulását bizonyítja azonban az Országos Természettudományi Múzeum herpetológiai gyűjteményében őrzött példány, amely a Bockerek-erdőből 1957-ben került oda. (Testhossza 635 mm.) 271