A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Csongor Győző: Móra Ferenc és a természettudomány

foglalkozó tudós szegedi főrabbihoz, Löw Immánuelhez és másokhoz, nem utolsó sor­ban az ugyancsak szegedi növénytan professzorhoz, Győrffy Istvánhoz. Utóbbihoz in­tézett egyik levelében azt írja, hogy „mindig áhítatosan veszek kezembe mindent, ami botanika". 41 1931-ben a természet iránt érzett közös szeretet Szegeden összehozta őt volt pro­fesszorának, Mágócsy-Dietz Sándornak egy másik, azóta „mesterré nőtt tanítványá­val", Greguss Pállal, az akkori helyi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola tanárával. Barátságukat csak erősítette, hogy mindketten nagyrabecsülték Wagner Jánost (Gre­gussnak tanára is volt). Móra elolvasta Greguss kéziratát 42 s mikor a szerző arra kérte, hogy véleményét élőszó formájában is írja meg, szívesen tett eleget kérésének, de mint „laikus". Egyetértett Greguss elgondolásával, hogy azokat kívánja könyvén ke­resztül kalauzolni a növényeiét titkai között, akik nyitott szemmel fordulnak a növé­nyek élete felé, mint őt is, akit ugyancsak csodálattal tölt el a növények világa. Ezek­ben fedezi fel az „Ezerarcú életet", amely egyenlő az „Erővel", és amely „gyárakat építtet a növénnyel és az emberi elmét képessé teszi arra, hogy a Kozmosz minden karajában felismerje ugyanazt az erőt". 43 íme, úgy látszik mintha Móra nem jutna annál tovább, hogy a növények társa­dalmától sajátos életbölcsességet tanuljon, amit lépten-nyomon belesző tanítási célzat­tal, bájos humorával a polihisztor százirányú érdeklődését elénktáró tárcanovelláiba, melyeknek éppen ezért igen nehéz megállapítani a műfaját. Az a Móra Ferenc, aki a fákban, virágokban mindig személyeket, jellemeket fe­dezett föl: kedélyes öreg kanonokokat, pusztuló vén betyárokat, menyasszonyokat, vagy várjobbágyokat a füzekben, nyárfákban, galagonyabokrokban, illetőleg gyü­mölcsfákban, Greguss könyvének hatására vallja, hogy a növényeknek értelmük is van, „régibb, mint az emberé. Én azt teszem hozzá, hogy nyilván azért is tökélete­sebb, mint az emberé. Nekik jó néhány millió esztendővel több van a hátuk mögött, mint nekünk". 44 Túlzás volna részünkről s főleg nem igazságos, ha ilyen kijelentésekért idealista gondolkodással vádolnánk Mórát. Elvégre nem volt kísérleti növény-fiziológus. A bio­lógia-tudomány mai állása szerint nem beszélünk növényeknél értelemről, lélekről, vagy a „fák idegeiről" (mint a Georgikon egyik tárcájában). Móra nyilvánvalóan csu­pán azt akarta kifejezni, hogy a növényi életmegnyilvánulásokban mechanikai reak­cióknál valamivel több van ... s ebben neki igazat kell adnunk. Móra Ferencre még egy könyv volt nagy hatással. Ebből azt is látjuk, hogy a botanika-művelődéstörténet állt hozzá legközelebb. Ez Rapaics Raymund könyve, „A magyarság virágai". A könyvet, mint írja, szeretné minden jóemberének az aszta­lára tenni, hogy olvassa. Ebből a könyvből meg lehet szeretni a növénytant. „Ez nem tankönyv, hanem olvasnivaló, amiről észre sem veszed, hogy tudomány . .. tudós írta, de nem tudósoknak, hanem neked, nekem, magamforma értelmes tudatlanoknak. Olyan tudós, aki tud a nyelvünkön s nem tanít többre, mint amiről bizonyosan tudja, hogy szeretnéd tudni." 45 A szellemes Móra-idézetből meggyőződhetünk, milyennek is kell lennie az igazi magyar népszerűsítő tudománynak. 41 Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei. Tiszatáj, 1954. okt. sz. 222—225 1. 42 A megjelent könyv címe: A növények csodálatos élete, Bpest, 1932. 43 A növények csodálatos élete. Magyar Hírlap. 1933. febr. 19. 44 U. o. 43 A magyarság virágai. Fele sem tudomány с kötetből. A tárcát Móra 1932-ben írta. 244

Next

/
Oldalképek
Tartalom