A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1958-1959 (Szeged, 1960)

Bálint Sándor: Alsóváros

Alsóvárost részben mindmáig ősi kertsáv övezi, amelyben szőlő, gyümölcs, konyhakerti vetemény terem. Ilyenek a Bánomkertök (a mai gyermekklinika és személypályaudvar közötti térség), Topolya (a pályaudvar és volt utászkaszárnya közötti rész), Feneketlen (vízállásos hely a kaszárnya helyén), Jató (földsáv a vasútvonal és a Hatytyas sor között), Ballagitó (a rendezőpályaudvartól délre). A legősibb és legműveltebb szegedi kertségek egyike. A középkorban faluként is előfordul. Kundombja (a Ballagitó északnyugati, külön is emlegetett része, Móra Ferenc 1926. évi avarkori ásatásairól is nevezetes), Hattyas (régi kertség, egykor faiskolákkal, ma Hattyas-telep), Tompa (kertség, Hattyastól délnyugatra, a Tisza hajlatánál), Kénytelen (kertség, a mai Kecskés-, illetőleg Ságvári-telep). Az 1854. évi vasútépítés alkalmával kisajátított ballagitói földek gazdáit ezzel, az akkor még „nyomásfölddel" kártalanították. Innen a neve: kénytelenek voltak elfogadni. - Alsóváros Ballagitó sor táján elterülő részének Isiik a neve. Itt terült el a XVIII. század első felében Schlick tábornok szálláshelye, amelyet régen Islikmajor néven is emlegettek. A hely a XVIII. században népesedett be. Alsóvárosnak még az árvíz előtt is három kapuja, kijárata volt. A mai Vám tér 1879 előtti neve Pétörváradi kapu, másként Szabadkai kapu volt. öregek a teret ma is Kapu, Fölsőkapu néven emlegetik. A sáncon átjáró, sorompó és őrház volt. Éjszakára lezárták. A Középkapu a város sáncán át a temetőbe és innen a pusztákra vezetett. Emlékezetét már csak a Közép utca őrzi. Az Alsókapu, másnéven Tompái kapu a mai Vadkerti térnél levő átjáró a Ballagitó, Hattyas, Tompa, Bodom, Gyálarét és az öregtisza felé. Régebben évszázadokon át, annak a várost átszelő, transzverzális útnak déli kijárata, amelyről már Bertrandon de la Brocquière is megemlékszik (1433). Az Alsókapunál áll egyébként a Vadkerti köröszt, a múlt század elejéről származó és az alapítójáról, Vadkerti József polgárról elnevezett későbarokk keresztkompozíció, kriptával. Tövében, hagyományos szokásként, egészen a legutóbbi időkig, mezei munkák idején, alsóvárosi és környékbeli szegényemberek szoktak várakozni, tanyázni, kiállani, hogy a földjükbe igyekvő gazdák napszámba, részesmunkára megfogadják őket. Az alsóvárosi nyomáson, amely mindjárt a temetőn túl kezdődött és amelyre később a vasút, volt lóversenytér, vágóhíd, repülőtér (a Börcsök-kopolya és Terebalom nyomásrészek területén), szérűskert, továbbá a Kénytelen és Teás (az a terület, amelyet a budapesti vasútvonal, a belőle kiágazó vásárhelyi vasútvonal és a rókusi állomásról Szabadka felé haladó vasútvonal zár közre), megművelt dűlők, nemkülönben a vágóhídtól délre, a Tanítói kiskertök házcsoportja (az első világháború alatt konyhakerti művelésre, tanítók között parcellázták föl, 1920 táján házhelyeknek osztották ki törzsökös, de jórészt már nem földművelő alsóvárosiak között) települtek, valamikor nemcsak liba- és csordalegelő volt, hanem a fiatalság koratavaszi, nagyböjti vasárnapok délutánjain társasjátékokkal is itt szórakozott. Régente ugyanis ebben az időszakban a zenés, táncos mulatság tilos volt. Itt volt a Vadkerti tér közelében a mai Tompái vasúti átjárónál a múlt században, egészen az árvízig a Gyöprugi, alsóvárosi nyári tánchely. Az árvíz után viszont, egészen 1920 tájáig, az állomás mögött, a Bánomkert területén nyári vendéglő, nyitott tánchelyiség fogadta a fiatalságot. Ennek Bruckner nevű egykori gazdája után Pukner volt a népies neve. A Tisza alsóvárosi folyása a vasútépítés előtt, a mai gyermekklinika táján kettéágazott. Nyugati mellékágának Sebösfok volt a neve, és a mai Április 4 útjával (korábban: Boldogasszony sugárúttal), Róka utcával (ma: Bem tábornok utca) és Hatytyas sorral nagyjából párhuzamosan, de tőlük keletre folyt, és a Ballagitó déli részénél ömlött újra a Tiszába. Ártereinek megművelt részei a már említett Bánomkertök, Topolya, Feneketlen, Jató. A Tisza innenső partján, a halászok nyelvén a magyar ódaion, a Boszorkányszigettől kissé északra volt rendes vízállás idején a vízimalmok 125