A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

A gazdasági élet fellendülésével a városi tanács neves mesterek foglalkoztatásával igyekezett a helyi képzőművészeti kultúrát és a megalapítandó új képtár anyagát emelni. 1885-ben Benczúr Gyulával megfestette, az árvíz utáni újjáépítésben vezetőszerepet játszott, Tisza Lajos királyi biztos, valamint bátyja, Tisza Kálmán arcképét.

0

' Az utóbbi portré, a párizsi 1900-as világkiállításon, a grand-prix-t nyerte el. A képet Tisza leányának kívánságára 1893-ban Vajda Zsigmond™ lemásolta. Vajda egyébként többször megfordult Szegeden. A helyi családoknak készített arcképein kívül, nevéhez fűződik a tanácsháza közgyűlési termének mennyezet-freskója. Az ezredév alkalmával a város négy nagyméretű egészalakos arckép megfestését határozta el. Az ennek kapcsán elkészült portrék (Ferraris Artúr: »Széchenyi István gróf«, Roskovics Ignác: »Kossuth Lajos«, László Fülöp: »Deák Ferenc« és Pataky László: »gróf Andrássy Gyula«) később a szegedi múzeum tulajdonába kerültek. A múlt század végétől szépen gazdagodó múzeumi képtár gyarapodását, a város rendszeres vásárlásain kívül, előbb az Országos-, majd a Szegedi Képzőművészeti Egyesület által rendezett műsorsolások ide került nyereményei biztosították. Jelentősek voltak azonban, a Csongrádi Takarékpénztár műtárgy adományai is, valamint más helyi intézmények, egyesületek, családok és idevaló művészek hagyatéki anyaga. A külföldre került helyi származású művészek közül ez időben Brummer József (szül.: 1883),

67 Gabara Vince (szül.: 1853., megh.: 1890-es évek)

68 és a már említett Tóth-Molnár Ferenc™ neveivel találkozunk. Hármuk közül, a szobrásznak induló Brummerből, híres párizsi műkereskedő lett, aki 1911-ben a szegedi múzeumnak, Munkácsy »Főpap« című képét adományozta, melynek eredetisége még tisztázatlan. Tóth-Molnár pedig, ez a 80-as évek végén felbukkant kis szatymazi parasztgyerek — akit tehetsége révén, a város Budapesten és Münchenben taníttatott — később Berlinben termékeny tollú illusztrátora ként működött. Több százra menő tusrajza és színes plakáttervei, valamint a még itthon készült festményeinek nagyrésze — melyek között kiemelkedő alkotása, »A tanyai temetés« című képe —, a helyi múzeumba kerültek. A város által hasonló reményekkel külföldre indított Gabara, müncheni tanulóévei után hazakerült és utóbb élete sajnos teljesen tönkrement. Pedig Tisza Lajost, fénykép után ábrázoló szénrajza (1899), mellyel felhívta magára itthon a közfigyelmet,; tehetséget mutat. Ha a szegediek eljutottak idegenbe, a külföldiek is megfordultak a tiszaparti városban. 1890 nyarán egy angol festő, ausztráliai kollégájával látogatott Gr- Irodalom: SzN 1894. 83. sz.; SzH 1899. 43. sz.; SzN 1900 72. és 159. sz.; SzH 1900. 298. és 300. sz.; 1902. 162. sz,; 1903. 58. és 86. sz.; 1904. 132. sz^; 1909. 157, sz, 66 SzN 1893. 179. és 208. sz. 07 Irodalom: Dm 1910. 134. és 181. sz.; 1911. 188. és 191. sz.; 1913. 92. sz.; Pesti Napló, 1913. febr. 23.; Szendrei—Szentiványi: Magyar Kékzőművészek Lexikona, I. 281.; ÉML 1935. I. 148.; Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp. 1954. 59. 08 Irodalom: SzH 1881. 200. sz.; Budapesti Hírlap, 1910. márc. 20. sz.; Somogyi Miklós: Magyarok a müncheni képzőművészeti akadémián. Művészet, 1912. 184.; Móricz Pál:: Régi magyar élet. Bp. 1913. 128—132.; Szendrei—Szentiványi: Magyar Képzőművészek Lexikona, I. 543.; Újlaki Antal: Tisza Lajos és Szeged. Szeged, é. n. 176. 69 Irodalom: SzN 1887. 156. sz.; SzH 1891. 57. és 130. sz.; SzN 1892. 33. és 48. sz.; SzH 1892. 55. sz.; 1893. 113., és 158. sz.; 1894. 177. és 314. sz.; 1897. 293. sz.; 1898, 297, sz,; 1899. 44. sz.; SzN 1900 181. sz.; SzH 1901. 13. sz.; Sz. Szigethy Vilmos: A régi Szegedből az újba. Szeged, 1936. 58. 70 Irodalom: SzH 1900. 237., 241., 245., 253., 254., 255., 256., 258., 265. és 275. sz.; sz.; SzN 1900. 258., 267., 277., 279., 280. és 281. sz. 13* 195