A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)
Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez
el Szegedre. Tíz évvel később (1900) pedig brit honfitársa, a családostul érkező Crane Walter 70 járt itt, akit a tanácsbeli urak, a város számlájára úgy megvendégeltek, hogy az ezzel járó kiadások, erősen megrázkódtatták Szeged kulturális költségvetését. Ajándékként itthagyott »Hajnal« című pasztell-képét, a helyi múzeum őrzi. Ezt megelőzően, 1891 októberében pedig Párizsból maga, a legnagyobb magyar festő, Munkácsy Mihály kereste fel városunkat, hogy készülő új történelmi képéhez, a »Honfoglalásához felkutassa Árpád népének utódait. A nagyhírű festőt a városi személyeken kívül, itt élő rokonai, Kelemen István ügyvéd és Reők Iván főmérnök fogadták és a mester náluk szállt meg. Művészettörténeti szempontból nem kevéssé érdekes és figyelemre méltó Munkácsy szegedi színházi látogatása, amikor is a helyi társulat előadásában, Szigligeti Ede és Balázs Sándor: »A sztrájk« című pályadíj nyerés népszínművét nézte végig. A darab rendkívül megragadta a mestert, aki tetszésének azzal is kifejezést adott, hogy a felvonás szünetében, a színpadon kereste fel és üdvözölte a nagyszerűen játszó társulatot. Minden bizonnyal a színdarabnak benne emlékezetessé vált hatása is közrejátszott abban, hogy négy év múlva, 1895-ben Munkácsy megfesse utolsó és egyben legforradalmibb hatású művét: a »Sztrájk«-ot. 1891 októberében, Munkácsy itt-tartózkodásának napjaiban, két »jelentékeny közalkotás«: a felsőtanyai központ és a Belvárosi Kaszinó avató ünnepélye folyt le. A mester szegedi vendégeskedésének legfontosabb eseménye, kétségtelenül a felsőtanyai ünnepség volt, ahol a nagyszámban összegyűlt tanyai nép közül bemutattak neki néhány olyan idevalósi paraszttípust, akikre méltán ráillett volna a párducos ősök kacagánya. Csináltatott is róluk több fényképfelvételt, melyekből néhányat az akkori Vasárnapi Űjság leközölt. 71 »A tanyai kultúr-központ felszenteléséiről visszatért városi társaság, Munkácsyval az élen, a Szegedi Belvárosi Kaszinó új otthont avató ünnepségén vett részt. Itt ismerkedett meg a mester a fiatal kis Szeles Olgával (a még ma is élő 83 éves szegedi Kopasz nénivel). Munkácsy rajzot és fényképet készített a mongolos-szemű lányról és a »Honfoglalás« című képen ő az a magyar nő, aki jobbra, a sátor bejáratánál áll, s egy kisgyermeket tart a kezében. A Belvárosi Kaszinó díszvacsoráján Munkácsy is felszólalt: »... Napokig kellett — úgymond — utaznom Parisból a pusztára, ahol inspirációt akarok szerezni további működésemhez. És íme, a pusztától a civilizáció központjáig, csak félóra a járás«. Befejezésül a mester szíve mélyéből köszönte meg»... azon kedves fogadtatást, melyben őt, a művészet szerény ápolóját részesíti Szeged, melynek boldogságot kíván.« 72 Munkácsy két napos itt-tartózkodása alatt szeretettel és atyai gondoskodással foglalkozott a város s a megye fiatal tehetségeivel. így a szegedi Kiss Sándort és Tóth-Molnár Ferencet, valamint a szentesi Jósa Lászlót karolta fel. A vendég Munkácsy ihletadó benyomásokkal 1891. október 27-én utazott el városunkból Budapestre és magyarországi tanulmányútja után visszatért a francia fővárosba. Neuilly-ben, egy erre a célra épített külön nagy műteremben fogott a »Honfoglalás« megfestéséhez. Művéhez személyes szegedi tapasztalatai és az itteni paraszttípusokról készített fényképeken kívül, valószínűleg felhasználta azokat a rajzokat is, melyeket az akkor Szegeden rajztanároskodó 71 Vasárnapi Üjság. 1891. 47. sz. 72 SzN 1891. 280. sz. 196
