A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Gazdapusztai Gyula: Néhány Tiszamenti bronzkori lelet

Dolgozatunkban, mindeddig úgy beszéltünk a nagyrévi csoportról, mint korai bronzkori leletanyagról, most néhány szót kell arról is szólnunk, vajon teljes egészében jogosnak tartható-e ez. E dolgozatunk keretein messze túlnőne, ha a korszakok változásának okait részleteiben is taglalnánk. Nem tér el eredeti célkitűzésünktől azonban, ha két korszak változásának elvi kérdéseit értékeljük. Felfogásunk szerint ez a változás nemcsak az anyagi kultúra arculatának megváltozását jelenti, hanem egyrészt ethnikai (legalábbis részleges), másrészt gazdasági — és ez az elsődleges tényező — változásokat is jelent, amely maga után vonja a társadalmi felépítmény megváltozását. A réz után a bronznak, mint nyersanyagnak a használata, a bronz szerszámoknak elterjedése növelte a munka termelékenységét, és új foglalkozási ágakat termelt ki területünkön (pl. a helyi fémipar). Emellett új jelentőséget nyert a kereskedelem is. Bár a bronzkor kutatását, még területünk viszonylatában sem tarthatjuk befejezettnek, valamennyi változást nem tudjuk felmérni. Egy-két jelenségre azonban már is rámutatunk. így pl. a réz

j és bronzkorszak változásának idején megváltozik a kereskedelmi és a közlekedési utak iránya. Míg a korábbi szakaszokban a mozgás főiránya D—É, illetve É—D lehetett (Tisza-vonal), addig — területünkön legalábbis, — ehhez egy új útvonal: a Ny—K, illetve К—Ny-i irányú (Maros-vonal) csatlakozik. Ennek jelentősége a bronzkor folyamán egyenlő lesz a tiszaival. Ezt igazolják a bronzkor leletei is.

64 Ennek két oka lehetett: egyrészt ez volt az erdélyi fémkereskedelem útvonala, másrészt — ami az előzővel nyilván összefüggésben van — azok a keleti kapcsolatok, amelyeknek lehetőségét a magyar kutatás már a negyvenes évek elején

63 felvetette. Abban a kezdeti fázisban, amibe véleményünk szerint a nagyrévi csoport sorolható, a változásoknak csak a csírái vannak meg. Érezhető ez a változás pl. abban, hogy míg Hódmezővásárhely környéke a korábbi korszakokban sűrűn lakott volt, addig már a nagyrévi csoport idejében is, — mint erről a régebbi kutatások ismerete, valamint saját ásatási és terepbejárási tapasztalataim meggyőztek —, a települtség csökkent. A rézkori leletekkel való egyidejűsége és tárgyi hagyatékának kevert jellege mellett, a nagyrévi csoportnak egyértelműen a bronzkorba való sorolása

66 ellen szólnak a fentebbi gazdasági és településtörténeti meggondolások. Ügy véljük, hogy a történelmi fejlődés valóságát jóban megközelítjük akkor, ha a csoportnak — és a vele részben egyidős rézkorvégi csoportoknak — a két korszak közötti átmeneti szakaszba sorolását javasoljuk. Egyidejűleg megállapíthatjuk azt is, hogy e csoport vidékünkre szakadt ága nem élhetett itt sokáig. A fentebb tárgyalt leleteken kívül tiszta nagyrévi típusú emlékeket nem ismerünk területünkről. A szegedvidéki temetők jellegzetes nagyrévi típusú sírjainak száma kevés,

67 mert e sírokban leginkább a csoport keramikájának egyes továbbfej62 A marosvidéki sírok bronzanyagának összefoglalását 1. Banner J., Dolg. 7. (1931), 20—25. és az ott hivatkozott táblák. Ezeknek legnagyobb része nem a nagyrévi,. hanem a perjámosi periódus sírjaiból való (Patay P., i. m. 31.). 63 Patay P., I m. 32—33. 64 L. Banner J., i. m. 65 Mozsolics A., Arch. Ért. 1946—48, 63^67. 66 Patay P., i. m. 34. és Tompa F., A bronzkori kultúra kialakulása Magyarországon (Bp. 1937), 9. 67 L. Banner J., i. m. típustábláit. m