A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)
Gazdapusztai Gyula: Néhány Tiszamenti bronzkori lelet
út által kettévágott földhátnak tarthatunk, nem a legkorábbi bronzkort, hanem a későbbi perjámosi csoportnak a leleteit találták meg. 57 Jelenlegi ismereteink szerint a vucedol-zóki csoport nem élt területünkön hosszabb ideig: emlékanyagát rendszerint szórványos leletek — amely importáru is lehet —, hulladékgödrök és a jelképes temetkezésnek tartott makó-vöröskereszti 58 leletegyüttes őrzik. Az újabb ásatások még egy, ehhez hasonló leletegyüttest eredményeztek, Hódmezővásárhely-Gorzsáról. E sorok írója 1955őszén tárta fel itt azt a néhány tárgyat, amelynek csoportos elhelyezkedéséből feltételezhető, hogy a makói leletegyütteshez hasonló céllal kerül a földbe. 59 A leletegyüttesben alacsony, csövestalpú, mészbetétes díszű tál (XVIII. t. 1. a—b) mellett urnaféle edény össze nem állítható töredékei (XVIII. t. 2. a—b) és egy kis bögre töredéke (XVIII. t. 3.) voltak. A leletet minden valószínűség szerint előzetesen, megbolygatták. A leletegyüttes közelében tártuk fel a 8. gödröt, amelyben a perjámosi kultúra leletei kerültek felszínre. A két leletegyüttes között semmiféle összefüggést nem lehetett kimutatni. Ha a vucedol-zóki típusú leletanyag helyzetének megítélésénél a szórványos anyagtól el is tekintünk, akkor is arra gondolhatunk, hogy a D—DNy-i irányból ideérkező lakosságnak csak átvonulási területe volt vidékünk és valószínű, hogy É—ÉK-i irányba hadva a Nyírségben telepedtek le. 60 Mindezeket összefoglalva arra gondolunk, hogy vidékünkön a rézkor végének autochton lakosságát két oldalról érte idegen: hatás: É—ÉNy felől a nagyrévi csoport bevándorolt népességétől és D—DNY felől a vucedol-zóki csoporttól. 61 Ügy látszik tehát, hogy a rézkor vége és a bronzkor eleje, illetve az az időszak, amit ezzel a meghatározással jelölünk, nagyobbmérvű, éspedig valószínűleg többirányú népmozgás korszaka. Az előző időszak kereskedelmi kapcsolatai is megszakadhattak ekkor, mert a korszak fémanyagában hiába keressük a megelőző idők viszonylag fejlett rézművességének maradványait. Igaz ugyan, hogy Tompa Ferenc a szórványos rézleletek egy részét a nagyrévi csoporthoz. sorolta, 61a de ez a feltételezés, éppen a leletek* jellegét tekintve, nem tartható vitathatatlannak. A nagyrévi jellegű leletek között, különösen az általunk tárgyalt területen, igen kevés a fém. Ismeretes, hogy ez a kevés fémforma nem a helyi rézkor iparosságával tart kapcsolatot, hanem sokkal inkább a harangedény csoporttal való kapcsolatait tanúsítja. 57 Banner J., Dolg. 13 (1937), 51—52 és 62—65, Dolg. 14. (1938), 193—195 és az ott hivatkozott képek. Itt kell megjegyeznünk, hogy felfogásunk szerint, amelyet a leletanyag is igazolni látszik, a perjámosi csoport keramikája a nagyrévitől különálló, jórészt önálló alapokon fejlődött ki. Dolgozatunk tárgyától messze vezetne az ide vonatkozó bizonyítékok részletezése, éppen ezért itt csak megemlítjük. Állításaink teljes bizonyítását, a leletkataszter csatolásával együtt, készülő dolgozatunkban kívánjuk kifejteni. 58 Banner J., Dolg. 15. (1939), 77—78. és 5. kép. 59 Arch. Ért. 84. (1957), 1-131. 60 Kalicz Nándor a Nyírség területén a vucedol-zóki kultúrának számos lelőhelyét találta meg. Kutatásának eredményét és e csoportnak a korai bronzkorra gyakorolt hatását készülő doktori disszertációjában kívánja kifejteni (szíves levélbeni közlés). 61 A műveltség elterjedési térképének (Patay P. i. m. térképmelléklet), Banner János hivatkozott dolgozatának (Dolg. 15 (1939), 73—84) és Kalicz Nándornak a fenti jegyzetben említett megfigyelései jól illusztrálják a terjedés valószínű irányát. 61 a Tompa F., i. m. 68. 38
