A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Bökönyi Sándor: A lebői 1956-os ásatás gerinces faunája

böl írta le sok őskori lelőhelyről,

32 bár ott a csuka (Esox lucius L.) gyakoribb nála. A lebői telepen talált harcsacsontok mind nagytestű állatokból valók, melyek közül egyesek súlya két mázsán is felül lehetett.

83 Mocsári teknős — Emys orbicularis L. A mocsári teknős héjának részletei elég gyakoriak őskori lelőhelyeinken, azonban előfordulásuk olykor másodlagos, mert a teknősök télen be szokták fúrni magukat a talajba. A mocsári teknős, mely a teknősök legészakibb képviselője, déli jellegű állat. Éppen ezért az őskor folyamán legnagyobb elterjedtségét a korai holocenben érte el — bár az interglaciálisokban is voltak észak felé irányuló előretörései (a Riss— Wünm interglaciálisban pl. egészen Angliáig

34 —, amikor pl. a borealis korszakban Dániába

35 és Svédország déli részébe 36 is eljutott. Ekkor volt a faj virágkora, mert ezután a hűvösödő klíma hatására egyre inkább visszaszorult dél felé, s elterjedésének északi határa ma már sehol sem éri el a Keleti-tenger partvidékét. Lebőn két egyed nyolc héjtöredéke került elő, melyekből az állatok nagyságára nem lehet következtetni. Hód — Castor fiber L. Hódból egyetlen csont került elő Lebőn, а В szelvény 5. rétegéből, egy bal femur sérült proximalis fele. Kifejlett állaté. Rajta méreteket felvenni nem lehet. A hódcsontok az őskori telepek anyagában az őstulok, gimszarvas, őz és vad-i disznó csontjai után a leggyakoribb vadállatcsontok közé tartoznak. Minden valószínűség szerint prémjén kívül húsáért is vadászták.

37 Külföldi őskori lelőhelyeken is a leggyakoribb vadálatok közé tartozik. Vidra — Lutra lútra L. A vidra szintén egyetlen csonttal szerepel, éspedig egy sérült jobboldali mandibularészlettel, mely а В szelvény 4. ásónyomából került elő (XVI. t. 3.). A vidra hazai neolithikus telepeinken eléggé gyakori (a telepeknek a vízhez való közelsége miatt), bár nem annyira, mint a hód. Külföldről csak néhány lelőhelyről írták le. 32 M. Degerböl and J. I versen: On a find of a siheatfish (Silurus glanis L.) from the Ancylus period in Denmark. Vidensk., Meddelels. fra Dansk Naturhist. Foren i Köbenhavn. 105(1942) p. 435.; M. Degerböl: Subfossile Fisk fra Kvartaertiden i Danmark. (On subfossil fishes from the Quaternary in Denmark.) Vidensk. Meddelels. fra Dansk Naturhist. Foren, i Köbenhavn. 108(1944—45) p. Ill, 112. 33 Vásárhelyi I. véleménye. 34 H. Wermuth: Die europäische Sumpfscihiákröte. Die neue Brehm—

Bücherei. 81(1952) p. 19. 35 M. Degerböl og H. Krog: Den europaeiske Sumpskildpadde (Emys orbicularis L.) i Danmark. Danmarks Geol. Undersögelse. II. Raekke. Nr, 78. p. 92. 109. 36 О. Isberg: Das ehemalige Vorkommen der Sumpfschildkröte (Emys orbicularis L.) in Schweden und damit zusammen hängende klimatische Erscheinungen. Arkiv för Zool. 21. A. (1929). 37 A hód húsa még a XVII. szd.-,ban is kedvelt étel volt. L. Radvánszky В.: Gróf Thurzó Szaniszló lakomái 1603-ban. Századok. XXVII(1903) p. 201, 208. m