A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Bökönyi Sándor: A lebői 1956-os ásatás gerinces faunája

Pleisztocén szamár — Equus (Asinus) cf. hydruntinus Reg. Az A szelvény 2. rétegéből egy jobboldali hátulsó csüdcsont (os phalangis I.) (XIII. t. 1, 2.), a 4. rétegéből pedig egy baloldali metacarpus proximalis fele (XVII. t.) került elő. Mindkét csont egy kis Equidából való, éspedig szamárból. A csüdcsont proximalis epipíhysisén vágási sérülés van, a metacarpus proximalis fele rágott. Fig. 1. kép (1 :1) Szamárcsontok előfordulása európai neolithikus lelőhelyeken rendkívül ritka jelenség. A háziszamár, melyet Északkelet-Afrikában a Negada-korszakban domesztikáltak

38 és amely Egyiptomban a ló bekerülése előtt, mint teherhordó- és hátasállat szélesen elterjedt volt,

39 Európába csak nagyon későn jutott be. A vadszamarak közül a kulán (Equus hemionus Pali.) a Dunamedencéig nem jutott el; legnyugatibb előfordulása az usatovoi (Odessza mellett) telepen van (Tripolje C

2

).

40 Az egyetlen szamár, mely a hazai őskorból kimutatható, a pleisztocén szamár (Equus {Asinus) hydruntinus Reg.), mely Hódmezővásárhely—Bodzáspartról egy Körös-kultúrás gödörből egy felső praemolaris fog és egy patacsont (os phalangis III.) révén volt meghatározható. A két lebői szamárcsont méreteit illetően megegyezik az Equus hydruntinus megfelelő csontjaival (1. az alábbi táblázatokat), mivel azonban az Equus hydrun38 J. Boessneek: Die Haustiere is Altägypten. Veröff. d. Zool. Staatssamml. München. 3(1953) p. 9. 39 J. Boessneck: op. cit. p. 19. 40 V. I. Szelinov: loa cit.