A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé-Lebőn

gyobb paticscsomó házmaradvány. Padlószintet azonban a leggondosabb meg— figyelés ellenére sem találtunk. Ezen az átégett sártapasz rétegen feküdt a 3. sír. Ez a megfigyelés az elpusztult ház korát az aeneolitikum elé helyezi. Feltehető, hogy ehhez a házhoz tartoztak azok a nagyméretű, eleségtartó edénytöredékek, amelyeket a munkások ezen a helyen és az ásatás megkezdése előtt találtak, amelyek még az átégetett réteg felett feküdtek (XV. t. 6.). Ilyen eleségtartó edényeket, ill. azok töredékeit egy csomóban Kökénydombon találtak.

8S Feltehető, hogy itt is a ház egyik végében voltak elhelyezve. A szelvény alsó szintjén két rétegben találtunk letapasztott padlónyomokat. Ehhez a két szinthez tartozott az 1. ill. a 2. karólyuk. A házak padlószintjén (H/l, H/2.) paticsnyomot egyik esetben sem találtunk, a sima réteg felett tiszta hamuval és cserepekkel kevert föld volt. Az épületek mindkét esetben túlnyúltak a szelvény szélén, így meghatározni csak azt az oldalukat lehetett, amelyeket a nagyméretű karólyuk megjelölt. Ezek alapján feltehető, hogy a házak irányítása EK— DNY volt. A bejárat a DNY-i oldalon lehetett, mert az ÉK-i oldalt lezárták a. leírásban már említett, szabálytalanul elhelyezett karók. A kunyhók szerkezete hasonló volt a Kotacpart Vata-tanyáiéhoz.

89 Amíg azonban ott egymásnak támaszkodott rudak tartották a szelemen gerendát, addig itt a két nagy karólyukba beállított ágasfa állott. Az ágasfákat összekötő szelemenhez támaszthatták a gally, vagy nádkötegeket. Ezeket nem tapasztották be, a házak padlóján ezért nem találtunk paticsréteget. A házak alaprajza nem volt pontosan végig figyelhető. Valószínű, hogy még egy települési szint volt, feltehetőleg ehhez tartozott a T/3, tűzhely, a mellette levő gödörrel. A *>B« szelvényben a harmadik ásónyomtól kezdve nagykiterjedésű paticsfolt mutatkozott. Kibontás után úgy látszott, hogy egy csőszkunyhó formájú építmény nyomaira bukkantunk. A patics szálában feküdt, a kiégett nádlenyomatok egy irányba mutattak. Az elégett agyagtapasztásban felül volt a nádlenyomatos rész, alul pedig a simára tapasztott oldal. A metszetekben a ház. alatt kis bemélyedés mutatkozott, s ez különösen jól látszott a szelvényben készített haránt rábontásnál készített metszetben. Itt a sárga földön meredek falú, teknőhöz hasonló bemélyedés nyoma határolódott el. Feltehető tehát, hogy a talajba beásott (kb. 30 cm mély) gödör fölé építették házukat. A szelement itt, a kotacpartihoz hasonlóan, ferde irányú oszlopok tartották. Ezek azonban nem voltak földbe állítva, hanem támasztva voltak és saját, valamint a tető súlyától leszorítva biztosan álltak. A nádkötegekből áUó tetőt — (a nádlenyomatok jól megfigyelhetők) — belülről agyaggal kitapasztották. A padlószintet nem tudtuk megtalálni, talán a lezuhanó agyagtapasztás megvédte az átégéstől. A »B« szelvényben is kimutatható egy másik réteg. Ezt a szintet a T/2., jelzi. A teljes kibontás után ez nem tűzhelynek, hanem egy ház végének bizonyult. Az ásatás folyamán talált gödrök, egy kivételével, szabálytalanok voltak. Ez a gödör az »A« szelvény negyedik ásónyomában került elő, és méhkas alakú volt. Tölteléke hamus agyagból állott. 88 Banner János: i. m. 89 Banner János: Ásatás a hódmezővásárhelyi Kotacparton. Dolg. 1933—34. 54—84. p.. 1935. 97—125. p. 56