A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Trogmayer Ottó: Ásatás Tápé-Lebőn

Különös figyelmet érdemel a »B« szelvényen keresztül húzódó nagyméretű árok. Teljes kibontására sajnos nem kerülhetett sor. A belágyazott két felső réteg későbbi rátelepülés, ill. a legfelső a H/3, házmaradvány. Ha a szelvény keleti falát vizsgáljuk, (amely besüppedt rétegeződést mutat), valamint a nagyméretű árok metszetét nézzük (amelyen, míg a déli oldal meredeken fut le, addig az északi, lépcsőszerű kiképzést mutat), önkéntelenül arra gondolunk, hogy sánc-árok lehetett. Tudtunkkal neolitikus sáncot ezen a területen még; nem találtak. Kérdéses árkunk stratigráfiai helyzeténél fogva korábbi, mint a H/3, ház. Korát a telepen folyt élet legkorábbi szakaszába, a Körös kultúrával való érintkezés idejére helyezhetjük. (318. kép.) A telep mindennapi életét vizsgálva megállapítható, hogy a földművelés mellett a vadászat elég jelentős volt. Erre mutatnak a nagyobb számban előkerült őstulok és vaddisznó csontok. Néhány szarvas és őz szarvcsapot is találtunk. Érdekes, hogy a fajták között az Equus Hydruntinus (félszamár) csontjai is szerepelnek.

90 A háziasítás nyomait is ki lehet mutatni. A bőröket kétségkívül felhasználták,! de prémállat-csont csak kevés került elő. Egy hód és néhány vadmacska csontjait figyelhetjük meg. A szövés-fonást ismerték, erre mutatnak az orsógombok és az orsókarikák (XI. t. 18.). De néhány edény fenekén gyékénylenyomat is maradt fenn. A gabonaneműek fogyasztására a talált nagy hombártöredékek (XIII. t. 16.), valamint az »A« szelvényben előkerült cipóformájú örlőkő (XV. t. 11.) utalnak. Természetesen a víz adta táplálékokat is felhasználták. Meglehetősen sok halcsont, halpikkely került elő. Hálóval, varsával, nyíllal, szigonnyal halászhattak. Gyakran fogyaszthattak kagylót, mert néhol egy-egy foltban a kagylóhéjak rétegeket alkottak. Két fajta, a Nautilus. tumidus és Unió pictorum fordul elő.

91 UtttO Az ásatás során végzett vizsgálatokat az alábbiakban foglalhatjuk össze. 1. A lebői telep hosszú életű, kora a Körös kultúra végétől a korarézkorig tart. 2. A lebői anyag jellegében a tiszai kultúra egy helyi, speciális kifejlődési formája, (további, ehhez a csoporthoz tartozó lelőhelyek, a még publikálatlan Hódmezővásárhely Gorzsa, és Szegvár Tűzköves). 3. A lebői csoport kialakításában szerepe van a Körös, a bánáti, a vonaldíszes és a tiszai kultúráknak. 4. Az ásatás folyamán kibontott két szelvény nem egyidejű, közülük a »B« szelvény a régebbi. 5. Az előkerült leletek a vonaldíszes, a bánáti és a tiszai kultúra részbeni egyidejűségét mutatják. 6. Az anyag alapján feltételezhető, hogy a tiszai kultúra illetve a lebői csoport érintkezett a Körös kultúrával.

92 Trogmayer Ottó 90 Lásd: Bökönyi Sándornak e kötetben megjelent dolgozatát. 91 Csongor Győző szíves szóbeli közlése. 92 Ezen a helyen szeretnék köszönetet mondani Párducz Mihálynak, az anyag feldolgozásra való átengedéséért, és szakmai útmutatásért, valamint Banner János professzor úrnak és Bálint Alajosnak, a Móra Ferenc Múzeum igazgatójának, a feldolgozás során nyújtott támogatásért. 57