A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

In memoriam - Banner János: Cs. Sebestyén Károly, 1876–1956

Nyáron még csak lehetett volna tudtán kívül dolgozni, de emlékezem olyan téli hónapokra, amikor kölcsönkért ponyvával a félmagasságában lezárt egyetlen teremben együtt dolgoztunk valamennyien, és szükségképpen nem is volt titok, amit csináltunk. Nem is közülünk került ki az az ember, aki éppen ezekben az időkben, ebben a »sátorban« dolgozva lapozgatta a szegedi hírlapok előbbi éveinek számait és azokból igyekezett minél több un. kompromittáló adatot összeírni a forradalmár Móráról, pár arasznyira az ő asztalától. Senkinek se jutott eszébe, hogy megnézze, mit csinál, mit jegyezget, milyen adatokat ír, vagy ferdít, mert ebben a sátorban a legteljesebb szabadság uralkodott, ami nem is lehetett volna másként ott, ahol Móra Ferenc volt az első dolgozó. Hogy volt, aki visszaélt ezzel a szabadsággal, az nem la múzeum —• főleg a tanügyi főhatóság által — mindig ferde szemmel nézett szellemére jellemző. Sebestyén Károly ebben az időben kapta beosztását és így egész idejét a múzeumnak szentelhette. Már Tömörkény igazgatása idején is dolgozott itt,

1 de az első világháború után közvetlenül irányítóan belekapcsolódhatott a múzeumrendezés és rendbentartás munkájába. 1920-ban már készen volt, a kor követelményeinek megfelelően felállított, egy szobából álló régiségtár. Zsúfoltsága ellenére is tanított ez a gyűjtemény, mert minden tárgya mellett értelmetadó felirat, a szekrényekben gondosan fogalmazott és megírt magyarázószövegek szolgáltak a látogatók okulására. Ez volt abban az időben az egyetlen terem az egész Magyarországon, amely a tudomány állásának megfelelő népszerűsítő feladatot végzett. Tudatos előzménye volt ez á csaknem három évtized után megindult nagyarányú fejlődésnek. Készen állott már ebben az időben a természetrajzi osztály, ha csupán rendszertani felállításban is, de olyan magyarázó feliratokkal, amelyek Móra Ferenc legszebb írásai között is helyet foglalhatnának. Sajnos, ezeknek a mintaszerű olvasnivalóknak az újabb átrendezések idején nyomuk veszett és csak egynek-egynek töredéke maradt meg ott, ahol a múzeumról szóló ismertetések — a nagy nyilvánosság számára — is megjelentek.

2 Olyan vonzóak voltak már az első sorok is, hogy aki belekezdett az olvasásba, nem hagyta abba, míg a végére nem ért. Az elgondolások, a sok külföldi múzeumot látott Sebestyén Károlytól, az előkészítés Czógler Kálmántól, a szellemi kivitel Móra Ferenctől származott. A húszas évek folyamán egymás után készültek el — közerővel — az új kiállítások. Előbb a várostörténeti- és fegyverkiállítás, majd a néprajzi osztály teljes átrendezése, végül az akkor nagy lendülettel újra megindult ásatások anyagából, az alagsorban elhelyezett régészeti kiállítás. 1 Még, mint könyvtár látogató írja A Somogyi-Könyvtár és a közönség с cikkét (Szeged és Vidéke, 1912. II. 7.), később, már, mint odakapcsolódott munkatárs ír: A Somogyi Könyvtár és Városi Múzeum címen (Szegedi Napló, 1917. VII. 26.) 2 Móra Ferenc, Szegedi tulipántos láda. II. 71—72. 252