A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Szelesi Zoltán: Adatok Szeged XIX. századi képzőművészetéhez

Ictszerű tónusaikkal olyan harmóniát teremtenek, melyeknek hamvassága és közvetlen bája egészen leköt bennünket. Rövid időre itthagyva Szegedet, életük során Nyilasy is és Károlyi is többször külföldi tanulmányútra mentek, s bejárták fél Európát. De bármily érdekesek és tanulságosak voltak is számukra ezek az utak, legszívesebben és legeredményesebben itthon, a Tisza—Maros-szög városában, Szegeden tudtak csak elmélyülten alkotni. Nemcsak a helyi, de a fővárosi, sőt külföldi kiállításokon is gyakran részt vettek. A társadalmi körökben otthonosan mozgó Nyilasy munkásságát többször díjakkal is jutalmazták. Az elvonultan élő Károlyi viszont hivatalos elismerésben sohasem részesült. Mindezzel azonban nem törődött. Szerzetesi igénytelenséggel azt vallotta, hogy ». .. csak egyszerű viszonyok teremthetnek egyszerű felfogást és az egyszerűség minden nagy művészet főkelléke.-«

101 Nyilasy Sándor és Károlyi Lajos kiemelkedően eredeti és tehetséges egyéniségei voltak Szeged gazdag múltú képzőművészetének. Kortársaik közül több szegedi festő, főleg: Heller Ödön (1878—1921), Parobek Alajos (1896— 1947), Hódi Géza (1881—1942) és Joachim Ferenc (1884) művészetére hatottak. Rajtuk kívül természetesen a mai élő szegedi festők is megbecsüléssel ápolják és használják fel Nyilasy és Károlyi gazdag örökséget jelentő hagyományait. Jóllehet nevük és alkotásaik — mint általában a többi helyi művészek munkássága — érdemtelenül kevéssé ismert és méltatott, — de válogatott műveikben kifejezésre jutó értékeik kétségtelenül az alföldi mesterek, a drámai erejű Koszta József és Tornyai János mellett, a lírikus Endre Béla sorába utalják őket. Nyilasy, mint az aranyos humorú Móra Ferenc, Károlyi, mint a mélyérzelmű Juhász Gyula, a magyar irodalomban, úgy váltak ők is helyi képzőművészetünk kimagasló alakjaivá. A század befejező évétől, 1899-től kezdve helyi képzőművészetünk fejlődésének üteme mindinkább meggyorsult. Nagy szerepet játszott ebben a gazdasági élet fellendülésén kívül az 1899-ben (Stelcel Frigyes, Erdélyi Béla, Csernovics Agenor és Lázár György művészetért lelkesedő szegedi férfiak buzgóságából) megalakult Szegedi Képzőművészeti Egyesület több évtizedig tartó hatékony tevékenysége, mely 500-at meghaladó rendes- és 27 alapító taggal indult. Az egyesület által létrehozott tárlatok rendkívül sikeresek voltak, különösen a kezdeti években. Példa erre az alakulási év (1899) szervezési eredményeként létrejött 1900 őszén bemutatott kiállítás. Az új kultúrpalota impozáns termeiben ez alkalommal oly nagyszabású tárlat rendezését tervezték, melyen a helyi művészek munkáin kívül, a budapesti, sőt a külföldön élő magyar festők és szobrászok alkotásait is kívánták bemutatni a szegedi közönségnek. A gondosan előkészített kiállításon — melyet a szülővárosában letelepedett Nyilasy Sándor rendezett —, a magyar művészek színe-java (Benczúr Gyula, Bihari Sándor, Csók István, Fadrusz János, Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Tornyai János, a Párizsban időző Vedres Márk és a Szent Pétervárott élő Zichy Mihály) vett részt egy-két értékes művével. E jeles mesterek »... ki101 Kun J.: i. cikke 146. 102 SzH 1900. 191. sz. 213