A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Madácsy László: Móra Ferenc ismeretlen levelei Madarassy Lászlóhoz

Az ügyészségi corpus delicti-gyűjtemény alig pár esztendőre megy vissza s nincs benne semmi — időnként kiselejtezik és elárverezik. Meghurcoltam a képet Dorozsmán is s hazamentem Félegyházára is. Senki se ért hozzá, a kit megtudakoltam. A jövő hetekben, ha az idő engedi, ásatni megyek Alsótanyára, a hol még van pásztorélet. (A cserényt őrző ebállatok farkast megszégyenítő bőszültséggel minden alkalommal megszélesítik a fogatom városi lovait.) Erre akartam még várni, megfeledkezvén leveled azon passzusáról, hogy már ebben a hónapban be akarod mutatni a hajjintó fát. Üj leveled vétele után, mint látod, rögtön küldöm a képet a negatív eredménnyel együtt, — ez azonban nem lesz akadály abban, hogy addig hajtsam odakint a dolgot, míg csak nyomra nem találok. E sorok írása közben kapok egy segédadatot, melynek tán hasznát veheted.. Őszintén szólva a teljes sikertelenség arra a gondolatra vezetett, hogy hátha a Te eredeti értesülésed nem hiteles helyről való. Hiszen fegyvernek alkalmatlan ez a karó, mert a hogy a képen látom, nincs rajta fogás. Azt mondja erre Szász barátunk, hogy ha legalább lyuk volna rajta, a mibe madzagot lehetne fűzni, mint az. ő gyerekkorában a »veséző fá«-ba! Szásznak és a veséző /á-nak a hazája pedig Komárom. Szász kollégának jellemrajza ezúttal mellékes, annál érdekesebb a veséző fáé. Ez körülbelül olyan formájú karó volt, mint a Báthy könyvében is lerajzolt, különben közismert palánkültető a fogója nélkül. Csak az egyik vége volt nagyjából kihegyezve, a másik nem,, ellenben ez utóbbi ki volt fúrva, bele madzag húzva s ezt a gyerek a kézcsuklójára erősítette, hogy ki ne csavarják játék közben a kezéből. Mert a veséző fa verekedő gyerekeknek inkább csak egymás ijesztgetésére szolgáló fegyver volt; Szász, nem emlékszik, hogy valamikor komolyan rá került volna a sor erre a veszedelmes játékra, mely igen csak kárt tett volna hol a »törökök«, hol a »magyarok« apró veséjében. Ezelőtt 30—35 évvel mulattak veséző fával a komáromi gyerekek s mulatnak tán most is. Különösen szerették erre a célra használni a tutaj fenyőfa-gúzsait, a miken nem is kellett sokat alakítani. Hogy aztán a nagyok verekedéséből vették-e a példát a kicsinyek, volt-e a két fegyvernek köze egymáshoz: arra már nálam tudósabb és okosabb ember feleljen. Hogy Te tudósabb vagy, azt nem kell bizonyítani, hogy okosabb vagy, arra meg bizonyság az én levelem hosszúsága. Okos emberek nem írnak már manap ilyen hosszú levelet. Hanem tekints el a fogyatékos okosságomtól, ellenben vedd tekintetbe, hogy mindég igaz szeretettel gondolok rád s a feleségemnek nem tudnék nagyobb örömet szerezni, mintha egyszer azzal állítanék haza: hogy jön Madarassy Laci s most már nem szökik el előlünk a legelső vonattal. Ha már a mi kedvünkért sohse szánod rá magad erre a rettentő expedícióra, Spolarich csalhatna le egyszer, a ki új év óta Szegeden van s ide érkezése első napjaiban meg is látogatott bennünket, azóta azonban nem mutatkozott. Pedig szegény hajlékunk mindig tárva van az ilyen magamformájú emigránsok előtt. S végre egy kis néprajzi oktatás is rám férne s ebből a szempontból hivatalos kötelességet teljesítesz, ha egyszer leruccansz Szegedre s egy tévelygő juhocskát megmentesz a nemes tudomány számára. Igaz szeretettel híved: Móra Ferkó A kép törődöttségét mentsék ki fent vázolt kalandjai. 12