A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1957 (Szeged, 1957)

Párducz Mihály: A törökkanizsai (Novi Kneževac) későszarmata temető

A TÖRÖKKANIZSAI (NÖVI KNEZEVAC) KÉSÖSZARMATA TEMETŐ 1899. év őszén Tallján Béla birtokán, Firityháza mellett nagyobb területen forgatták a földet és ez alkalommal őskori, szarmata, avar és talán árpádkori leleteket találtak. Telep és temető egyaránt volt a lelőhelyen.

1 A hitelesítő ásatást a Nemzeti Múzeum megbízásából Д900 február 20—24 között Éber László végezte, s ennek eredményeként 10 sírt tárt fel. Az 1. sírból való a XX. t. 7. számú bronz torques. A 2. sír mellékletei: 1. Bronz karperec (XXII. t. 10.). 2. Bronz csat (XXII. t. II.).3. Oirsókarika (XXIV. t. 6.), 4, Gyöngyök a csuklókról és a bokákról (XXI. t. 1; XXII. t. 12; XXIII. t. 2—3,). A 4, sír mellékletei: 1. Aláhajlított lábú bronzfibula (XX. t. 8; XXI. t. 10.). 2. Orsókarika (XXIV. t. 3.) 3. Gyöngyök (XXI. t. 9.). 4. Bronzfüggő töredékei (XX. t. 9.). 5. Vascsat (XXII. t. 7.). 6. Vas koporsókapcsok (XXI. t. 7—8; XXII. t. 3—6, 8—9.). 7. Edény fenékrésze (XXV. t. 9.). 6. sír leletei: 2. Kétélű .yaskard töredékei (XXI. t. 5—6.). 2. Bronzcsat (XX. t. 10.). 3. Bronzcsat (XXI. t. 4; XX. t. 11—18.). 4. Bronzcsüngő (XXI, t. 3.). A 7. sírban volt a XXV. t. 11. sz. edényke. A 9. sírból került elő a XXV. t. 3, sz. pohár. A többi, a táblákon bemutatott tárgy a temető korábban feldúlt sírjaiból való. Jelentősége e temetőnek abban van, hogy a húnkorban is továbbélő szarmata lakosság régészeti hagyatékát újabb típusokkal egészíti ki. 1949—50. év telén Csongrádon feltárt 118 sírós temető anyagának feldolgozásával kapcsolatban foglalko-zunk. a magyarországi húnkori őslakosság, köztük a szarmaták kérdésével is. Elsősorban a későszarmatakori ún. baj ток-тог ahalmi emlékcsoport

4 problémáit vetjük fel újra. Ügy látszik, lehetővé válik az I. u. IV—

V. századokra jellemző régészeti emlékanyag körülhatárolása. Ezen belül sajátos, a Volga vidékéig nyomon követhető temetkezési rítusok, tárgytípusok zárt csoportjai jelentkeznek. Valószínű, hogy egy lépéssel közelebb jutunk a magyar medence mozaikszerű etnikai képének megismeréséhez. Igen fontos történeti szempontból is, hogy ez az eddigiektől eltérő emlékcsoport mikor tűnik fel és valóban jellemző lehet-e egy-egy temetőre. Erre a kérdésre ad pozitív választ a törökkanizsai temető. Nem kívánunk a hivatkozott feldolgozás elébe vágni, de már itt rámutathatunk arra,

5 hogy a temető kerámia-típusai a korábbi szarmata periódusok anyagától határozottan eltér. A XXV. t. 2, 5, 7, 8, 10, 11, 13. sz. edények az alföldi húnkori lakosság vezető kerámia-típusának változatait szemléltetik. Prototípusaik az i. u. 260 körül betelepedett halmos temetők népénél egy-egy példányban már fellépnek,

6 de általánossá csak a IV. század közepe táján válnak. A forma eredetét kutatva, csak feltevéseket kockáztathatunk. Az aquincum-gázgyári fazekastelep apró poharai között vannak gömbölyűtestű és hengeres, illetve tölcséres szájú, de talpnélküli (csak egynek van talpa) edény típusai. Kuzsinszky késő La Téne tradíciókból származtatja e típusokat, s a hivatkozott példányokat az i. u. I,—

II. századra helyezi. De gondolhatunk keleti eredetre is. Talpnélküli tölcséres szájú gömbölyű edénykék ismerősök pl. az alsó volgavidéki szarmata sírokból is.

8 E prototípusok és a kifejlett IV. századi példányok között azonban túl nagy a különbség még ahhoz, hogy akár a provinciális, akár a keleti eredet mellett határozottan állást foglalhatnánk. Elég gyakori a korszak keramikai leletei között a XXV. t. 12. sz. egyfülű korsó is. Jellemzője a mély hasasodás és a perem alól kinyúló szalagfül. Ismerjük pl. Szeged kornyékéről,

9 Orosháza Kristó-téglagyárból,

10 Nagyszéksósról,

11 Szeged—Mórahalomról,

12 s most legutóbb került elő egy szinte teljesen azonos példány Bordányról.

13 E két fő kerámiatípuson kívül figyelmet érdemel az első sír bronz torquese, körteformájúra képzett, kampót befogadó zárótagjával (XX. t. 7.). Ennek is jónéhány példányát ismerjük. Megvan a szentes-sárgaparti temető 35. sírjában,

14 a zsámbóki A sírban,

15 a göbölyjárási leletben,

16 szeged-zákányi leletben,

17 mátételki sírban,

18 Ada-!Merzies téglavetőben előkerült leletben,

19 kishegyesi leletben

20 és az újverbászkendergyári leletben.

21 Az Alföld szarmatakori lakosságánál az i. u. III. század második felétől kezdve divat a bronz nyakdíszek, torquesek használata. A zárórészek formája alapján több típust ismerünk, s a törökkanizsai, körteformájú zárórésszel ellátott típus, — mint a felsorakoztatott analógiák is mutatják — egyike a legismertebbeknek. Ezt a típust általában germán etnikummal hozzák kapcsolatba. Ha abban nem is kételkedünk, hogy az Alföld húnkori lakosságának jelentékeny része germán etnikumú, mégis óvakodnánk ezt az ékszert az elmondottak után kizáró106