A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)
Dienes István: A bordányi (Csongrád m.) honfoglaló magyar asszony lószerszáma
számszíjak díszei, a rozettás bronzveretek, melyeknek formakincse (6-féle) és száma (55 db) a bordányi veretsort a hasonlók legkiválóbbjai 3 közé, az irodalomban ismertetettek elejére emeli. Mielőtt tárgyalásukba kezdenénk, mely egyúttal a lelet keltezésére is szolgál, kíséreljük meg előbb a lószerszámot újjáalkotni. Megfigyelések az ásatás során nem történhettek s így a véreteknek a sírban való helyzetéből nem indulhatunk ki. A honfoglaláskori lószerszám fajtái azonban ismeretesek előttünk. A régebbi gondosabb ásatási megfigyelésekre és a keleti párhuzamokra támaszkodva László Gyula több munkájában 4 tett kísérletet összefoglaló vizsgálatukra. Nem csupán a magyar, hanem általában a népvándorláskori keleti lovasnépek lószerszámainak szerkezetére vont le alapvetően értékes tanulságokát, felvázolva a lovak felszerszámozásának a szkíta időkig visszanyúló szellemi hátterét is. Munkássága nyomán számunkra már megbízhatóan rekonstruált párhuzamok 5 szolgálhatnak kiindulásul. De a tárgyak aprólékosabb vizsgálata is ad további fogódzópontot, méreteikből, alakjukból lehet következtetni rendeltetésükre. Börzsönyi Arnold érdeme, hogy a veretek szegecseinek hosszkülönbségére figyelve, azoknak a rekonstrukciónál valói hasznosítására is gondolt 0 Mindezen szempontok figyelembevételével a következő, szerintem megnyugtató eredményre jutottam: A veretek szélességük, illetve az alattuk futó szíj szélessége szerint osztályozva jól elkülönülnek. Az a. (IV. t. és V. 1—8, 13—14.), b.(V. t. 11—12.), с (V. t. 9—10.) jellegű veretek azonos, mégpedig egy keskenyebb (az a-jellegü veretet alapul véve 2,5 cm széles) szíjra voltak szerelve, mely csakis a kantár szíjazata lehetett. A veretek formái ezt önmagukban is bizonyítják, általában a kantárveretek korongosak. 7 A gyeplőre ilyen súlyos bronzveretek semmiképpen nem kerülhettek. 8 Figyelembe véve a felerősítő szegecsek különbségeit, a kantáron való eredeti helyzetüket is rögzíthetjük. Az a és b-jellegű veretek szegecseinek hossza 3—4 mm, tehát ugyanazt a kb. 2 mm vastag szíjat kellett átfogniok. Ezekből a korongos veretek nyilván két oldalt a pofaszíjon sorakoztak, de mennyiségükből ítélve belőlük jutott a homlok- és álladzószíj díszítésére is. A b-jellegű véreteket a pofaszíjak végére erősíthették. Mint a pajzsalakú veretecskék szélessége (2,1 cm) mutatja, a pofaszíj — a zabla oldalpálcájának gyűrűjébe való befűzés miatt — e veretek alatt kissé elkeskenyült. A kantár szerkezetét ismerve a c-jellegű veretek helye magától adódik. Átmérőjük nagyobb (3,5 cm), szegecseiknek hossza az előbbieknek kétszerese (6 mm). Csakis ott ülhettek, 3 Pilin 2. sír (J. Hampel, Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn III. [Braunschweig 1905] 334 t. 1—2, 6—7, 10—11, 13—16); Mándok (uo. 383. t. 1—7, 10—17; Törtei (uo. 409. t. 2—9); Hencida 5. sír (Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. AH. XXI. [Bp. 1937] Táblakötet LXXXIII—LXXXV. t); Koroncó-Űjtelep (Arch. Ért. 81 [1954] 2. sz. XXIII.) stb. Egyetlen, a bordányinál gazdagabb (mégpedig jóval gazdagabb) lőszerszámról van tudomásom, ez a veszprémi múzeumban őrzött nagyvázsonyi honfoglaló sírok egyike, amelyben állítólag 406 db lószerszámveret volt. Adataink azonban erről oly homályosak (egyetlen pótlólag beírt megjegyzés utal rá és jelenleg 12 db van meg belőlük), hogy nem vehetjük bizonyítottnak. 4 A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. AH. XXVII. (Bp. 1943) I, IV. fejezet; Kolozsvári Márton és György Szent-György szobrának lószerszámja. ETI Évkönyve 1942. 75—170; A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. (Kolozsvár 1943) II. fejezet; Études archéologiques sur l'historié de la société des avars. AH. XXXIV. (Bp. 1955) 256—263 es LX—LXI. t. 5 A csókái, ozorai, kúnágotai, szobi avar és a koroncói, hencidai, gyomoréi, geszterédi, Kolozsvár-Zápolya utcai honfoglaláskori magyar lószerszámok rekonstrukcióit 1. a 4. jegyzetben adott helyeken. 6 . Arch Ért. 32 (1912) 219. 7 László Gy., AH. XXVII. i. m. 11. s Uo. 30. 39
