A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Dienes István: A bordányi (Csongrád m.) honfoglaló magyar asszony lószerszáma

ahol a pofaszíjak és a homlok- illetve álladzószíj keresztezte egymást. Szegecseinek hosszát az ötvösmester eleve a kettős (4 mm-es) szíj réteghez szabta. Ez a kantár tehát pontosan megfelel az ismert gyomoréi,

9 hencidai

10 kantárok szerkezetének, a veretek helyzetét másképpen el sem képzelhetnénk. Sokkal nehezebb a d. (VI., VII. t. és VIII. t. 1.), e. (VIII. t. 2—3.), f. (V. t. 15—16.) jellegű veretek helyét meggyőzően rögzítenünk. Biztosan nem a kantárhoz, hanem a lószerszám egyéb részeihez tartoztak. Mindenképpen kellett lennie honfoglalóink egy ponton felfekvő pusztázó nyerge miatt szügyelőnek és farhámnak, melyek a hevederen kívül a nyereg elcsúszását akadályozták.

11 Ezeknek a legősibb, legegyszerűbb és egyben legáltalánosabb fajtáit véve alapul, a d-jellegű füles véreteket a ló szügyét övező és a nyeregszárnyak elülső végeihez kapcsolt szügyelőszíj díszeinek vélhetjük.

12 A szügy közepén volt belőlük egy és két oldalt nyolc-nyolc darab. A szíj szélessége a veretek fül nélküli szélességét tekintve (a fülekbe sallangokat fűzhettek,

13 tehát a szíjon túl kellett nyúlniok) 4 cm, vastagsága (6 mm-es szegecshosszúság mellett) 4 mm lehetett. Leginkább arra gondolhatnánk, hogy az f-jellegű nagyobb pajzsalakú veretek is itt, a szügyelőszíj végeire, álszíjvégként

14 voltak erősítve. Határozottan ellentmond ennek azonban szegecseinek hossza (3—4 mm), melyek csak fele olyan vastag, 2 mm-es szíjhoz valók. Esetleg arra gondolhatnánk, hogy a szügyelőszíj kétrétegű

15 volt, melynek mindkét rétegét összefogták a füles veretek, míg a nagyobb pajzsalakúak csak a felsőt érték át. Oka lehetne, hogy a réteges szügyelő végeinek elvarrásával itt, az f-jellegű veretek alatt vezették volna át azokat a szíjakat, amelyeket a nyeregszárnyak végeibe fűztek, vagyis amelyek a szügyelőt csat hiányában a nyereghez kapcsolták.

16 Megítélésem szerint ennek a füles és pajzsalakú veretek között levő 2 mm-es szélességben különbség (egyik 4, a másik 4,2 cm) ismét ellene szól. Nem lehettek a 4 cm széles szügy előszí jra szerelve. De nem valók ide átmérőjük (4,8 cm) miatt az e-jeliegű korongos veretek sem. 8—9 mm hosszú szegecseik 6—7 mm-es szíjat átütöttek, tehát két szíj keresztezésénél ültek. A szügyelőn ilyen hely csakis a hashevedertől kiinduló s a ló lábai között a szügyközepig vezetett szíj

17 csatlakozásánál lehetne. Ide is azonban csak egyetlen példányt helyezhetnénk. Nem marad más, minthogy az e. és f-jellegű véreteknek egyaránt a farhámon jelöljük ki helyét. A veretek eltérő méretei szerint ez a farhám két szíjból állott. Szegecseiknek jelentős hosszkülönbsége arra is utal, hogy ez a két szíj eeymást keresztezte, azaz a farhám fajtáit tekintve keresztszíjas farhám

18 volt. A különböző szerkezeti jelentőséggel bíró szíjak vastagsága nem lehetett azonos. Az egyiknek, a farhámszíjnak» a szügyelőhöz hasonlóan a nyerget kellett rögzítenie, vastagsága is azzal egyezhetett (4 mm). A másiknak, szerkezeti szerepe nem lévén, vékonyabb szíj is megfelelt. Valószínűnek tartjuk, hogy ez az a 2 mm-es szíj volt, amelynek végén szíjvégként 9 Uo. 22. kép. 10 Uo. 21. kép. 11 László Gy., ETI Evkönyve 1942. 106. 12 A rekonstruált lószerszámok közül hasonló füles véretekkel díszített szügyelő a Koroncó-bábotai (László Gy., AH. XXVII. i. m. 12. kép), hencidai (uo. 21 kép), soltszentimrei (uo. 23. kép). 13 Jósa A., Arch. Ért. 17 (1897) 362; Börzsönyi A., i. m. 219; Fettich N., AH. XXI. i. m. 103. — Fettich az egyik veret fülét, belülről, erősen kopottnak is találta. 14 László Gy., ET; Évkönyve 1942. 134. 15 A másutt megmaradt szíjrészletek tanúsága szerint ugyanis a vastagabb szerszámszíjakat nem egyetlen vastag szíjból vágták ki, hanem vékonyabb, rugalmasabb szíjakból állították elő. Pl. Gyomorén kettős szíjakat alkalmaztak (Börszönyi A., i. m. 219.), Koroncó-Rácz dombon dupla szélesre szabott szíjat hajlítottak össze (Szőke В., Arch. Ért. 81 [1954] 126.), Kúnágotán a szíj két szélét behajtották (László Gy., ETI Évkönyve 1942. 126.) stb. 16 László Gy., AH. XXVII. i. m. 12, 14. 1T Ua., ETI Évkönyve 1942. 106. 18 Uo. 105—106; Honfoglaláskori keresztszíjas farhám a koroncói (uo. 10. kép), hálós farhám a Kolozsvár-Zápolya utcai (László Gy., A honf. magy. művészete Erdélyben i. m. 7. kép). 40