A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Nagy Dezső: A hegyhúzó

Ionosén a szegedi származásúak cselekedtek így, s a halasiak egyenesen »szegedi erkölcsöknek« tulajdonították ezt a tanyára való költözést-«.

3 A hegyhúzóval való talaj művelési eljárás mellett ismerkedjünk meg a hegyhúzót megelőző talajjavítási munkálatokkal Az adatközlők szerint: »míg nem volt itt a-högyhúzó, amivel lehúzatták a földet, addig kubikolták, ásóval, kapával, lapáttal dolgoztak, a lenyesett homokot kocsira hányták, úgy hozták rendbe a talajt.« A hegyhúzót kölcsön is adták a szomszédnak (földszomszédnak). Amíg használata általánosabbá nem vált, igen nehezen tudták a homokföldeket szintezni. Egy másik halasi adatközlőm említi: »Magam láttam, mint munkált meg nagyapám két holdat, dombos homokom (1890 táján). Negyvenöt fokkal lenyeste Fig. 3. kép Szalmával borított futóhomok Ásotthalmán (Szerző felv.) az oldalát a dombnak. Ásóval, lapáttal nyeste le. így csinált két hold szántót a tanya közelében. A tanya udvara ennél a földnél három méterrel magasabban yolt. Ez természetes magasodás volt, de ennek a tövinél is meglátszott az ásólecsapás. A tanya tövinél nyárfaerdő, a tanya mögött néhány méterre ásólecsapás 45°-ra, aztán megint magas part volt. öregapám nem ismerhette akkor még a hegyhúzót, talicskával, lapáttal dolgozott a talajegyengetésen.«

4 Történeti vonatkozásban is találunk jelentős adatokat a múlt századbéli gazdasági irodalomban a homokos talaj megkötési, javítási módozatairól. Pethe Ferenc 1805-ben a sövénnyel való megkötést ajánlja. »A sivatag (posz) homok megerősítésére jó ez: apró, hánytvetett sövényeket kell készítni a homoktáblán jó sűrűn egymáshoz és azoknak a közeit meg kell tölteni gallyakkal, vagy némely vidéken náddal, gazzal, s akkor mindenféle fa és fűmagvakkal, leginkább olyanokkal, melyek a homokot szeretik, hé kell hinteni.«

5 3 Erdei Ferenc: i. ni. 136. lap. 4 Nagy Czirok László muzeológus szíves közlése. 5 Pethe Ferenc: Pallérozott mezei gazdaság. Sopron. 1805. 80—81. lap. 94