A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)
Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza–templomhalmi temető
Húrmetszet (3—4 kép). A bélsugarak mindig egy sejtsorosak, de magasságuk változó. 3—14 sejt magasságú a leggyakrabban előforduló, de nem ritka a 35—38 emelet magas sem. A bélsugár sejtek tangenciális falát az egyszerű gödörkék rostaszerűen perforálják s elhelyezkedésükben rendszer nem ismerhető fel. A bélsugár sejtek keresztmetszete többé-kevésbé köralakú, míg a szög}letsejtek megnyúlt piramisra emlékeztetnek és a magasságuk kb. kétszerese a belső sejteknek. A húrmetszeten símafalú hosszparenchimákat látunk, amelyeknek a tangenciális fala apró gödörkékkel lyuggatott. A radiális és vízszintes fal szintén egyszerűen gödörkézett. A keresztmetszet elkészítésekor azonnal kitűnt, hogy a minták nyitvatermő növényből származnak. Mivel a fában edények és gyantajáratok nincsenek, a lehetőségek száma megcsappant. Gondolni lehetett az Abies, Juniperus és Taxus genusokra. A későbbiek folyamán kiderült, hogy a hossztracheidáfc falában csavaros vastagodás nincs s így az Abies és Juniperus genusokra terelődött figyelmem. Mivel a bélsugársejtek minden fala gödörkézett s a magasságuk 38 emelet magas is lehet, valamint a hosszparenchima sejtek egymás alatt hármasával is előfordulnak, a Junïpems lehetősége is elesik. A metszetek leírásakor említett bélyegek az Abies alba Mill.-ra, jegenyefenyőre engednek következtetni. Felvetődik az a kérdés, hogy az Abies alba Mill, élt-e az Alföld ezen a területén az Anjou-korban? Minden bizonnyal nem. A jegenyefenyő magasság*), középértéke a Kárpátmedencén belül Fekete L—Blattny T. adatai szerint 64(1 m.t.sz.f. Ezzel szemben Kiskunfélegyháza átlagos magassága 105 m.t.sz.f. Azonkívül e faj hegyvidéki páradús levegőt igénylő, hőingadozásra érzékeny, s ezt az életfeltételeit nehezen találná meg az Alföldön. Talajigénye erősen humuszos erdőtalaj, amely szintén arra enged következtetni, hogy ebben a korban Kiskunfélegyházán nem élhetett természetes lelőhelyen. Ezek szerint fel keli tételeznünk, hogy a koporsónak felhasznált anyag (Abies alba Mill.) fája, nem alföldi eredetű, mivel az Anjou-korban hazánkban erdősítés még nemi volt,, A koporsódeszkák anyaga minden bizonnyal kereskedelem- útján került Kiskunfélegyházára. Textil maradványok vizsgálattá Vizsgálati anyagul a 14., 16. és 17. számú sírok textilmaradványait kaptam., A 16. és a 17. számú sírok fonaldarabkáit a mellette fekvő réztárgyak zöldesre színezték. Ezért a mintákat 2%-os kénsavas kezelés után foszlattam. Természetesen a kémiai reakciókat mindig külön vizes készítményen figyeltem meg. A 14. számú sír textiliái nem' voltak rézsókkal átitatva s így vizes foszlatás után azonnal glicerin-igelatinnal lehetett fedni. Mivel a textil maradványok is egy fajhoz tartozó növény rostjaiból készültek, a meghatározás eredményeit összefoglalom. Mikroszkópi kép (5. kép). A fonalak mikroszkópi képe már az első- pillanatban elárulja, hogy növényi eredetűek. A rostokra jellemző, hogy a rostvégződések kihegyezettek. Ép, teljes rostot találni nem.' lehetett, igy a rosthosszúságot mérni nem lehetett. A rost töredékek szélessége 18—19 JU között változik, A rostokon néhány helyen híg piikrinsavas kezelés után előtűnt az »X«-alakú vonalozottság. T !6
