A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1956 (Szeged, 1956)

Bálint Alajos: A Kiskunfélegyháza–templomhalmi temető

A KISKUNFÉLEGYHÁZI TEMPLOMDOMB KÖZÉPKORI TEMETŐJÉNEK NÖVÉNYI MARADVÁNYAI Az ásatások vezetője (dr. Bálint Alajos) a következő növényi maradványokat adta át meghatározás végett: koporsódeszka töredékek, textil foszlányok és párta töredékek. A meghatározást a Szegedi Tudományegyetem Növénytani Intézetében végeztem dr. Greguss Pál professzor vezetése mellett, amiért ezen a helyen is hálás köszönetet mondok. A koporsódeszka töredékek xylotomiai vizsgálata «\ koporsódeszka töredékek nagyobbrészt 10—13 cm hosszú, 2—5 cm széles és 2—3 cm vastag erősen korhadt darabok, amelyek a helység levegőjének nedvességétől kisebb darabokra estek szét. A nagyobb darabokból csak mintát vettem, hogy a múzeumi rekonstrukció megvalósítható legyen. Az összes mintákra jellemző, hogy a felpuhítás alkalmával az anyag az évgyűrűk mentén lemezes rétegekre hasadt s ezért glicerin-víz 2 :1 arányú keverékével ecsetelve puhítottam) fel. A metszetek derítése trichloracetaldehid és víz 5 :2,5 arányú oldatával történt. Meghatározásra az 1., 2., 14., 89. és a 111. számú sírok faanyagát kaptam meg. Az 1- számúé a leggyengébb, míg a többiek megtartása a két szélső esethez viszonyítva közepes. Együtt kívánom tárgyalni mind az Öt sír faanyagát, mivel mind egy fajnak, az Abies alb a Mi 11.-nak, jegenyefenyőnek bizonyult. Keresztmetszet (1. kép). A nyári és a tavaszi fa élesen elkülönül. A fában gyantajárat nem található. A nyári fa tracheidáinak sejtürege kerekded, a tavasziaké ezzel szemben kifejezetten szögletes. A tavaszi fa pasztája jóval szélesebb, mint a nyáriaké és a nyári tracheidák sejtfala a tavasziakéhoz viszonyítva vastag. A bélsugarak vastagsága egy sejtsornyi s egymástól 1—15 tracheida sornyi távolságra vannak. A bélsugarakon egy sejtsorosan egyszerű gödörkék láthatók 300-szoros nagyítás mellett. Sugármetszet (2. kép). A hossztracheidák radiális falán egysorban, egymással soha nemi érintkezve helyezkednek el a vermes gödörkék. A tracheidák tangenciális és radiális falán semminemű vastagodás nincs. Gyakran az udvaros gödörke hosszanti irányban megnyúlt kör alakú. Az udvar alakja párhuzamosan halad a gödörke nyílásával. A bélsugár állományát csak parenchima sejtek alkotják. Haránttracheida és gyantajárat sehol sem található. A bélsugár tangenciális és vízszintes fala vagy derék, vagy egyéb szöget zár be. Mind a vízszintes, mind pedig a tangenciális fal sűrűn gödörkézett. A keresztezési mezőben 1—3 abietoid típusú gödörke van8E