Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Mende Balázs Gusztáv: Hogyan ne azonosítsuk az Árpád-házi királyokat?

MENDE BALAZS GUSZTÁV

2. maguknak az elhalt Árpádoknak személy szerinti azonosítását. Míg az előbbi kérdés megválaszolására reális esély van - mégpedig a székesfehérvári Romkert csontházának újbóli megbolygatása nélkül - addig az utóbbi, véleményem szerint nem megvalósítható. Ezen állításaimat az alábbi tényekkel igyekszem alátámasztani.

AZ ÁRPÁD-HÁZ VÉRVONALÁNAK GENETIKAI AZONOSÍTÁSA

Családi leszármazási kapcsolatrendszerek vizsgálatára több lehetőséget is nyújt a molekuláris genetika, az alkalmazható módszerek számát azonban jelentősen befolyásolja a vizsgálandó mintákból kinyerhető örökítő anyag mennyisége és minősége. Ez friss, nagy DNS- koncentrációjú szöveti összetevők esetében általában nem okoz gondot, főleg akkor, ha a mintavétel körülményei nagyobb eséllyel zárhatják ki a minták/mintavevők közötti szennyezést, vagyis a kontaminációt. A szinte teljesen automatizált technológiákkal feldolgozott recens mintákban általában a keresett genetikai információ betűről-betűre2 leolvasható, ezáltal a kérdéses genetikai polimorfizmus, adott esetben egy konkrét személy is identifikálható. Vérségi kapcsolatok kutatására az emberben található genetikai állomány többféle szerveződési formája is alkalmas:

1. a kizárólag anyai ágon öröklődő, a sejtek energiatermelő szervecskéiben, az ún. mito- kondriumokban található mitokondriális DNS (mtDNS);

2. a csupán fiúágon átadható információkat tartalmazó Y-kromoszómális DNS, valamint a

3. az ember testi kromoszómáit, az ún. autoszómákat alkotó DNS állomány. Azonban az archaikus mintákból - legtöbbször csontból és fogból - kinyert DNS-állomány a recens mintákon végezhető vizsgálatok többségére alkalmatlan, ezért a történeti korú csontmaradványok individuum szintjén való azonosítása - csupán molekuláris genetikai módszerek felhasználásával - jelenleg számos nehézségbe ütközik.

A recens mintákból származó DNS-t vizsgáló eljárásokban a „célszemély” identifikálásához a legtöbb esetben nem csupán genetikai módszerekkel megfogható információkkal is rendelkezünk. Nem ilyen jó a helyzet a történeti korú maradványok vizsgálata esetében, ahol a maradvány pontos (abszolút) kora, az elsődleges betemetés helye sok esetben, míg az eltemetett személy közvetlen szociális környezete szinte mindig ismeretlen. Ha nem akarunk véget nem érő, nagy költségigényű és egyértelmű eredménnyel nem minden esetben kecsegtető

2 Az ún. bázissorrend, amelyet a DNS molekula szálait alkotó nukleotidbázisok (A-adenin, G-guanin, C-citozin, T-timin) neveiből kezdőbetűjéből adódik.

562