Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei

KISS GÁBOR - ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS

haza), Dávidháza (.Dauidhaza), Senyeháza (Senehaza), Bajánfiúandrásháza (Bayanfiwandras- haza\ a későbbiekben már Bajánháza [Bayanhaza]) (ma ezek mind Bajánsenyéhez tartoznak), amit még Kápolnásfalu (Kapolnasfalw) vagy más néven Alkarika (Alkaryka) (ma Kerkáská- polna) egészített ki. A korábban víznévvel elnevezett folyószakasz tehát viszonylag rövid idő alatt a maga látszólagos egységéből több -háza utótagú településre osztódott fel a 15. század elején. A valóságban az történt, hogy a felső és középső Karika-rész mindegyike két-két darabra vált és azok - nyilván a felaprózódó birtok (új) tulajdonosainak lakhelyéről véve eredetüket - -háza utótagú új nevet kaptak.

Ugyanennek a típusú helynévképződésnek emlékét a Kerka déli ágának eredete közelében is megtalálhatjuk. A 14. század végéről ismerjük a későbbi Sztanyóc (ma Stanjevci) első említését Hencselfalva (1395: Henchelfalua) néven.

Hogy valóban egy divathullámról beszélhetünk ekkoriban, azt világosan szemlélteti, hogy a temploma védőszentjéről korábban elnevezett Szentpétert (azaz a mai Oriszentpétert) ekkoriban Szentpéterfalva (1393: Zenthpetur, 1428, 1463: Zenthpetherfalwa) néven említették, miként Szentjakabot is Szentjakabfalva (1423: Zenth Jakabfalwa) formában. Szintén a Zala mellett maradva, ugyanebben a 14. század utolsó harmadától a 15. század első feléig tartó időszakban tűnik fel a már említett (és korábbi nevén ismeretlen) Jánosfa (a mai Felsőjánosfa) első említése is (1402: Januspanfalua), miként és Herbártfalváé (ma Zalalövő) is (1372: Her- borthfalua, 1407: Herbarthfalva).

Már a jellegzetes szlovén névadás kérdéskörébe vezet bennünket Domonkusolc esete, amely a 15. században a Szőcei (Szölcei) család kezén volt, és ekképpen igen valószínű, hogy ekkorra már szlovén névalakjának egy magyar nyelvű tükörfordítása (a Domonkosfalva) is létezett, noha leírva az jóval később tűnik csak fel (1549: Damokosfalwa).

E) Az egyházi építészet legutolsó középkori emléke vidékünkön kétségtelenül az az Alsó- Karikán (1428: Alkan’ka) felépült kápolna, amely egyben nevet adott az időközben itt létrejött Kápolnásfalunak (1428: Kapolnasfalw). Ennek a mai Kerkáskápolna területén állt hajdani épület védőszentjének nevét sajnos nem ismerjük, csak valószínűsíteni lehet, hogy az azonos lehetett az 1698. évi Kazó-féle vizitációban leírt, akkor itt álló régi fakápolna Szent Mihály patrocíniumával. '0 A mennyei seregek vezéreként kezében lángoló pallost tartó arkangyal (aki ezzel az első emberpárt űzte ki az édenkertből) védőszentül választása ezen új építésű kápolna számára, bizonyára kapcsolatban van azzal a ténnyel, hogy a korábbi Karika birtok az Őrség részévé lett. 30

30 SCHEMATISMUS 1972. 111.

522