Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei
A VAS MEGYEI ŐRSÉG TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI 11. Vizsgálatba vont területünk utolsó térfejlődési lépcsőfokát az -óc, -olc és -óva, -avla stb. végződésű településnevekkel rendelkező szlovén névadású falvak megjelenése jelzi. Ez a Kerka vízgyűjtőjének felső részén található és rendkívül egysíkúnak mondható, személynévből képzett, és az imént felsorolt végződéssel ellátott helynevek területünkön a magyar puszta személyneves névadással párhuzamosan jelenhettek meg (esetenként azok tükör- fordításaiként). Ám nemcsak ezt a névformát helyettesítették, hanem a patrocíniumi és a későbbi -háza, -falva, stb. végződésüeket is. Nincs az a módszer, amellyel ezek között névtani alapon bármiféle kronológiát fel lehetne állítani. Hiányoznak ugyanis köztük azok a különbségek, amely a magyar helynevekben viszont megvannak. így kizárólag csak a nevek alapján képtelenség rekonstruálni a szlovén betelepülés folyamatát. Ez a megállapítás főként a három ágból táplálkozó Kerka középső és déli ágának területére igaz, ahol a 13. századtól érkező szlovén ajkú telepesek névadása teljesen felülírta a korábbi neveket, végleg eltüntetve a régi helynévanyagot. A mindent lefedő szláv nevek elhomályosítják tehát e rész kora Árpád-kori tér-történetét is. Az így keletkezett adathiánnyal pedig egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Csupán néhány keskeny fénysugár világít be ebbe az áthatolhatatlan sötétségbe. Az egyik adat, miszerint Sztanyóc/Stanjevci korábbi neve Hencsefalva (1395: Henchelfalua) volt. Ez mintha arra mutatna, hogy a szlovén névadás csak a -háza, -falva stb. típusú helynevek divatja idején érte volna el ezt a területet. Ugyanerre utal a fentebb már említett *Szomor/Szomoróc és *Domonkos/Domonkusolc/Domonkosfa feltételezhető fejlődési vonal is. A Szomoróc és Domonkusolc már említett, -óc vagy -olc toldalékkal való bővülése pedig arra mutat, hogy minderre a puszta személynevek névadási hulláma után került csak sor. További felhasználható adat lehet esetleg Kerkafő Csepinc/Csöpinc (ma Cepinci) neve is (1395: Chapench), amely talán a magyar nyelvből is eredeztethető. Erre két megoldás is kínálkozik. A helynév eredeti Csep/Csöp töve talán a Kerka forrásának (azaz a Kerkafőnek) ’gyenge vízhozamú’ értelemben vett, „csepegő/csöpögő” mivoltára vonatkozhatott, amely helynévhez azután a szlovénok saját szokásos -c végű, jelen esetben -inc hely név képzőjüket ragaszthatták hozzá. Emellett a logikusnak tűnő lehetőség mellett azonban van egy még valószínűbb megoldás, miszerint a névben a magyar Csepe (Chepe) személynév található. A felső Kerka-szakasz (1387: Kerka superior et inferior) másik tagja, az alsó Kerka új Markóc nevében (1395: Marcholch) a Márk/Marcus személynevet fedezhetjük fel. Ám hogy ennek a helynévnek volt-e valaha puszta magyar személyneves változata, vagy csak a szlovén névalak létezett: az kérdés. Az elszlovénesedés folyamatát legjobban a mai Dolinc/Dolenci példáján tudjuk érzékeltetni. A települést 1331-ben latinul Sancto Nikolao de Hudusfeu névalakban jegyezték fel. 1368523
