Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei Őrség településtörténeti előzményei

KISS GABOR - ZAGORHIDI CZIGANY BALAZS lendva/Lendava-Csesztreg-Dobra/Neuhaus am Klausenbach-Feldbach irányú) a vízválasztó­kon futó hajdani távolsági utak határolták, keleti oldalát pedig a földrajzi tájat átvágó (Savaria/ Szombathely-Arrabone/Katafa-Várdomb-Salla/Zalalövő-Halicanum/Muraszentmárton/Sveti Martin na Muri-Poetovio/Ptuj/Pettau vonalú) antik Borostyánkőid alkotta, amelynek egyik el­térő (Arrabone/Katafa-Várdomb-Advicesimum/Murahely/Deklezsin/Doklezovje-Poetovio/Ptuj/ Pettau irányú) nyomvonala az ezredforduló táján a déli megyehatár kialakulásában is fontos szerepet játszott.4 5 Annak bizonyságául, hogy vidékünkön valóban a vízrajzi tagolás volt a rendező elv, elég, ha az őrök oklevelekből ismert különféle Vas és Zala megyei egységeinek neveire utalunk: Zala-őrök (1213: speculatores de Zala, 1391: zalaewr), Kerca-őrök (1208: villa speculatorum Kurcite), Kerka-őrök (1257: speculatoribus Zaladiensibus de Karka), Monyorósd-őrök (1270: speculatorum de Monorosd), Zalafő-őrök (1364: Zalafewewr). A korábbiakban megvizsgált „Győr föld” gazdag Árpád-kori forrásadottságaihoz képest mostani területünk igen csak szegényesnek mondható. Ez pedig nem csupán a fennmaradt ok­leveles anyagra, hanem a régészeti és műemléki feltárásokra is igaz. Megfelelő mennyiségű történeti adat hiányában így kénytelenek voltunk a nyelvészeti ada­tokhoz, pontosabban az adatolt földrajzi nevekhez (elsősorban víznevekhez, továbbá hely- és ezen belül településnevekhez), valamint a topográfiai és térképi megfigyelésekhez fordulni, és a belőlük levonható következtetések segítségével felvázolni területünk valószínűsíthető térta­golódási folyamatát." A TÉROSZTÓDÁS FOLYAMATA 1. Eddigi történeti földrajzi munkáink tapasztalata alapján bizton feltételezhetjük, hogy vizsgált két folyónk neve kezdetben egyben a vízrendszerük által lefedett területet is jelölte. Ez azonban már bőven a középkor századait megelőzően is így volt! Érdemes tehát először neveikre kitérni! A nyelvészeti adatok alapján a Zala neve ősi indoeurópai eredetű és ‘patak, folyóvíz, áram­lás’ értelmű. Elnevezése már a római korban adatolt (Sala), hiszen róla kapta nevét a mai Zalalövő település elődje, a fontos zalai átkelőhely: Municipium Aelium Sállá.6 Maga a víznév *Sal vagy Sala névalakban a honfoglalás előtti pannonjai szláv nyelvből került át a magyarba 4 K.ISS-ZÁGORHIDI 2010. 5 KISS-ZÁGORH1DI 2008. 6 REDŐ 1998. 28-30. 502

Next

/
Oldalképek
Tartalom