Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)

Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor

A KARPAT-MEDENCE 10-11. SZAZAD! CSEREPEDENY-LELOHELYEINEK...

tekinthető az, hogy a fegyverforgató elit egyes észak-Tisza-vidéki csoportjai tekintették a hengeres, illetve bordás nyakú edény füles változatát olyan edénytípusnak, amelyet sírba (is) szabad tenni. Annál is inkább, mert nemcsak a Hajdúságban, a mai Hajdúsámson határában,,s hanem az észak-Tisza-vidéki „gócterülettől” igencsak távol eső, dél-erdélyi Szászváros (Ora§tie, Rom) mellett38 39 is lakott a 10. században egy olyan fegyverforgató közösség, amely egyik hozzátartozója sírjába egy, vállain két kis füllel ellátott bordás nyakú edényt is tett.

Áttekintésem nem lenne teljes, ha nem szólnék egy, a vázolt következtetésekhez nem illeszkedő sírmezőről, valamint azon két telepfeltárásról, amelyből szintén előkerült fülekkel is ellátott bordás nyakú edény. A fentebb vázolt keretek közé nem illeszkedő, de két(!) hengeres nyakú, füles edénykét is tartalmazó, koraközépkori sírmező a Kisalföld északi szélén, Csekejen (Cakajovce, Szlov.) került napvilágra.40 E temetőt nemcsak nagy sírszáma teszi sajátossá, hanem azon körülmény is, hogy azt a 8. és/vagy 9. században, tehát mindenképp évtizedekkel, sőt talán egy évszázaddal is a magyar honfoglalás előtt nyitották. A füles edények itteni feltűnése - gondolatkísérletként - több értelmezéssel is magyarázható. Vagy a 10. századi fegyverforgató elit egy olyan csoportjával lehet itt számolni, amely oly mértékig „szimbiózisban” tudott élni az adott helyen már a honfoglalás előtt megtelepedő „őslakosok” egy csoportjával, hogy a - honfoglaló szállásterület különböző részein tapasztalt szokástól eltérően - nem nyitott egy saját kis sírmezőt, hanem a már meglevő temetőben földelte el halottait. Vagy pedig, egész más kiindulópontból, e két edény talán egy sajátos „belső importnak” is felfogható. Feltételezve, hogy a hengeres, illetve bordás nyakú edények füles változata szélesebb körben is ismert volt annál, ahogyan az a sírleletek alapján jelenleg felrajzolható. E gondolatmenet részeként arra is lehet(ne) utalni, hogy hengeres nyakú, vállain fülekkel is ellátott kis edénykék még a morvaországi Olomouc (Cseh.) határában feltárt, koraközépkori településen is napvilágra kerültek.41 42 Csak további szerencsés leletek előkerülése után lehet majd vállalkozni a két megoldási lehetőség közül a valószínűbb kiválasztására.

E fejezet végén szólnom kell néhány szót arról a néhány telepfeltárásról, ahol a bordás nyakú edény füles változatának a darabjai is előkerültek. A három telepfeltárás során kibontott település jellege élesen eltér egymástól. Az adott edénytípust is eredményező telepfeltárások két részre oszthatók. Míg az Edelény belterületén álló Borsod várában43 a 10. században minden valószínűség szerint a korabeli fegyverforgató elit egyik közössége telepedett meg, a

38 MESTERHÁZY 1975. 101-102. OLD. l.á; NEPPER 1996. 233. old. l.á.

39 LUCA-P1NTER 2001. 115-132.

40 REJHOLOCOVÁ 1995a. 71. t. 10.

4! K.OURIL 2003. 12. ábra.

42 WOLF 1992. 393-431; WOLF 1996. 417^123.

419