Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
TAKACS MIKLÓS nősége ellenére is elég nagy biztonsággal megállapítható, a füles edények lelőhelyét egy külön térképre is felvittem. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a bordákkal nem rendelkező, azaz hengeres nyakú edények esetében ugyanezen okok folytán - tehát a publikált rajzok-fotók változatos minősége miatt - kellett lemondanom a lelőhelyek térképre viteléről. Határozott eredményeket hozott a hengeres, illetve bordás nyakú edények fülekkel is ellátott változatának a térképezése (2. térkép), bár ez esetben is felvethető, hogy a 12 lelőhely ösz- szességében még nem elegendő megbízható következtetések levonásához. E bizonytalansági tényező szem előtt tartásával, a jelenleg rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a hengeres, illetve bordás nyakú edények füles változatának is a Felső-Tisza-vidék volt a gócterülete. Az adott edénytípus szórványosan kimutatható még a Kisalföld északi részén, a Közép- Dunántúlon, Közép-Tiszántúl keleti szélén, valamint az erdélyi medence két, egymástól meglehetősen távol eső pontján - lásd a csekeji, veszprémi, hajdúsámsoni, malomfalvi, valamint a szászvárosi lelőhelyet. E térkép értékelésének sarkalatos pontja kell, hogy legyen annak a kimondása, hogy a hengeres, illetve bordás nyakú edények füles változatának a lelőhely-megoszlása mintegy árnyalja a sírleletként napvilágra került példányok térképét. Elsősorban annak következményeként, hogy a két térkép kidolgozásánál jórészt ugyanazon leletek lelőhelyét kellett ábrázolnom. A hengeres, illetve bordás nyakú edény füles változata ugyanis a lelőhelyek többségében sírmellékletként került napvilágra, ellentétben a füleden változatokkal, amelyek telepfeltárásokon kerülnek elő gyakrabban. A füles változat tizenkét lelőhelye közül hét bizonyosan temetőként, három pedig telepként határozható meg. Sőt a két szórványlelet: a Veszprém- Komarov-úti,36 37 illetve a Galánta-Taksonyfalvi’7 (Mafuskovo, Szlov.) esetében, a temetőre utaló egyéb leletek mellett a két edény megmaradásának a mértéke is jó eséllyel jelzi azt, hogy mindkét esetben sírmelléklettel állunk szemben. Pontos magyarázat helyett csak felvetéseimet tudom megfogalmazni ama tekintetben, miért ellentettje egymásnak a lelőhely-típus vonatkozásában a 10-11. századi hengeres, illetve bordás nyakú edények füles, illetlen füleden változata. Nézetem szerint ez esetben is okozatnak, mondhatni következménynek lehet tekinteni a régészeti leletanyag alapján regisztrálható kettősséget, amely mögött ez esetben is a fegyverforgató elit - Szőke Béla felosztása értelmében: a középosztály - edényhasználati szokásai állhatnak. Az tehát, hogy a lovas-fegyveres réteg bizonyos csoportjai milyen edényeket tekintettek alkalmasnak arra, hogy hozzátartozóik mellé, sírba is tegyék őket. Ebből a nézőpontból pedig már nem elsősorban topográfiai kérdésnek 36 S. PERÉMI 1989. 13. old., 8. t. 1-7. 37 TOCÍK, A. 1992. 156 old., 97. ábra 9. 418
