Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Takács Miklós: A Kárpát-medence 10-11. századi cserépedény-lelőhelyeinek térképészeti vonatkozásairól - Másodszor
A KÁRPÁT-MEDENCE 10-11. SZÁZADI CSERÉPEDÉNY-LELŐHELYEINEK... medencében, amely ismert volt a medence összes régiójában. így egészen egyszerűen nem lehetett számolni azzal, hogy a fazék-kisfazék elterjedési térképe többet mondana annál, minthogy bemutatná: mely mai települések határában kerültek elő 10-11. századi cserépedénytöredékek. A lelőhely-térképezés egyik gyakori - és sokszor igen nehezen megoldható - problémája abból ered, hogy a térképeken szereplő minden egyes jel egy állítás arról, hogy a térképezett lelettípus egy-egy adott példánya tényleg előkerült a feltüntetett helyiség határában. Miközben a lelőhely-térképezés során mindig szembekerülni a bizonytalan adatok halmazával, olyan leletekkel, amelyekről akár töredékességük, akár pedig közöltségük hiányos mértéke alapján nem dönthető el teljes bizonyossággal, ténylegesen beletartoznak-e az adott lelettípusba. E hibaforrást oly módon igyekeztem csökkenteni, hogy minden egyes térképen külön jeltípussal (az adott jel csak kontúrokkal jelzett, redukált változatával) jeleztem a bizonytalan darabokat. A lelőhely-térképezés egy további nehézsége, hogy az egyes edénytípusok rendszerint több formai változat halmazát jelentik. E formai változatok egy részéről pedig az adatgyűjtés jelen állapotában nem lehet eldönteni, hogy a különbözőségek mértéke lehetővé, sőt szükségessé teszi-e az önálló csoportba sorolást. E bizonytalansági tényezőt - a problémát általános szinten megközelítve - egyetlen olyan régészeti elemzésből sem lehet kiiktatni, amely tárgyakat tipizál, és az elkülönített típusokat veti össze egymással. A 10-11. századi cserépedénylelőhelyek térképre vitelénél oly módon igyekeztem a tipológiai besorolás esetleges torzító hatásait csökkenteni, hogy a jól elkülöníthető alváltozatok lelőhelyét külön jellel megjelölve tettem fel az egyes térképekre. A bizonytalanság egy további forrását a 10-11. századi cserépedényekhez kapcsolódó időrendi problémák jelentik. E problémákról alább az egyes edénytípusok elterjedési térképeinek az elemzésénél fogok bővebben szólni. Itt csak egyetlen tényezőt emelek ki. Keltezhetőségük szempontjából két csoportba osztandók az egyes 10-11. századi edénytípusok kísérőleleteik jellege alapján. Annak következtében, hogy egy részük: fazekak és kisfazekak, a bordás, ill. hengeres nyakú edények, a tálak és palackok sírmellékletként és települési leletként is napvilágra kerülhetnek, éles ellentétben állnak a sütőharangokkal, sütőtálakkal és cserépbográcsokkal, amelyek töredékei csak településrégészeti kontextusból ismertek. Mivel a temetők leletei között több olyan típus is fellelhető, amely - legalább elméleti szinten - egy pontosabb időrend kidolgozásával kecsegtet, az első csoportba tartozó edények a bográcsokhoz, a sütőharangokhoz és a sütőtálakhoz képest talán némi előnnyel bírnak keltezhetőségük tekintetében. Ezen, inkább elméleti jellegű előny azonban csak akkor váltható át gyakorlati szintű eredményre, ha egy-egy edény ténylegesen olyan sír mellékleteként kerül napvilágra, amelyből jobban keltezhető fémleletek is ismertek. 409
