Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Paja László: Nem szokványos helyzetű embertani leletek vizsgálata. Kecskemét-Galambos I-II. lelőhely
PAJA LÁSZLÓ A vágások felülete a legtöbb esetben nagyon sima volt, egy esetben, a 2. vágás nyakszirti területén lehetett csak kis hullámosságot megfigyelni. Ezen éles vágóeszköz okozta felszínek általában akkor jelennek meg, amikor a csontok még nagy víztartalommal rendelkeznek, azaz vagy még az életben, vagy a halál bekövetkezte után röviddel (8. kép).12 A második egyén antropológiai vizsgálata alapján megállapíthatjuk, hogy egy kb. 40-50 éves korban elhunyt férfihoz tartoznak a kemencéből előkerült csontmaradványok. A metrikus elemzés során itt is csak néhány koponyaméret felvételére volt lehetőség, de ez jelentősebb metrikus elemzésre nem ad lehetőséget. A közepes megtartású váz esetében a hosszúcsontok végdarabjainak hiányában a testmagasság becslését sem végezhettük el. A vázon traumás, az egyén halálához köthető elváltozást nem fedeztünk fel. Az egyetlen említésre méltó elváltozás a koponya anatómiai variációi közé sorolható változat, az os apicis (a nyakszirtcsont felső területe jellegzetességének) megjelenése volt. ÖSSZEGZÉS A Kecskemét-Galambos I—II. lelőhely települési objektumaiból előkerült két egyén sajátos körülmények között feküdt. Mivel a lelőhelyen temető feltárására nem került sor, így összehasonlítási alap híján a csontmaradványok elemzése révén nem tudunk semmiféle biztos támpontot keresni arra vonatkozóan, hogy a két egyén vajon a települést lakó népességhez tartozhatott-e. Az első váz (Maturus nő) esetében a vágásnyomok nagysága és elhelyezkedése alapján megállapítható, a koponyát ért vágások többsége egyértelműen összeegyeztethetetlen az élettel. A sérülések körül gyógyulás nyomai nem láthatók, így a vágások nagy valószínűség szerint a halált közvetlenül megelőző időszakban keletkeztek (halálok). Ugyanakkor a gyógyulás hiánya és a vágásnyomok lefutása azt is felvetheti, hogy az egyéb okból, pl. lágy szervi sérülések miatt elhunyt holttesten röviddel a halál bekövetkezte után keletkezhettek a vágásnyomok, amikor a csontok víztartalma még elegendő ahhoz, hogy a csontot érő erőhatások inkább egyenes vágásfelületeket képezzenek, semmint töréseket és/vagy fokozott repedésrendszereket. Felmerül a kérdés, hogy miért találunk egyetlen vázon ennyi, a halál bekövetkeztét akár egyenként is okozható vágásnyomot. Valószínű, hogy valamiféle erős indulat vezérelhette a gyilkost, aki érzelmi felindultságában nem ’precíz, hidegvérű’ gyilkosként csapott le áldozatá12 WALDRON 2009.
