Liska András - Szatmári Imre: Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén - Tempora Obscura 3. (Békéscsaba, 2012)
Bede Ilona: A ló szerepe a késő avar társadalomban a Kárpát-medencében
A LÓ HELYE A KÉSŐI AVAR TÁRSADALOMBAN A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A ló és ember kapcsolatát a sírban elfoglalt térbeli helyzetük alapján is megpróbáltam elemezni: milyen az emberhez képest a ló pozíciója, továbbá, hogy a két egyént egyértelműen el akarták-e különíteni, vagy pedig törekedtek arra, hogy egy térbe helyezve jelezzék kettejük szoros kapcsolatát. A vizsgált sírok között leggyakoribb típus az, amikor a ló a lovas bal oldalán fekszik azonos (Komárom-Hajógyár) vagy ellentétes (Kassa-Zsebes) tájolásban. Ezek Kiss Attila III. és IV. típusába tartoznak. Kiss Attila III. típusa hagyományos a késő avar korban, de ezenkívül a kora avar korban, sőt Belső- és Közép-Ázsiában is. A IV. típusa a Kárpát-medence második felében csak néhány peremvidéki temetőből került elő, és a kora avar kori sírok között egyelőre ismeretlen, viszont ez a legjellegzetesebb Belső- és Közép-Ázsiában.8j A jelen vizsgálatban a IV. típus magas aránya (a Kassa-zsebesi 46 sír a 217 sírból 21%-ot tesz ki) az avar kori lovas temetkezési szokások realitását egyáltalán nem jelzi. Amikor a ló az ember jobb oldalán ellentétes tájolásban fekszik, az a Kiss Attila I. típusába tartozik. Ez a típus a bónumi temetőben fordult elő (biztosan a 33. és a 231. sírokban, kétségesen az „L” sírban83 84), és Tiszafüreden sok esetben. Amikor a ló az ember jobb oldalán fekszik azonos tájolásban, az a Kiss Attila II. típusába tartozik. Erre mindössze csak egyetlen példát, a bónumi 212. sírt lehet említeni. A viszonylag keskeny sírgödörben (90 cm) „olyan helyzetben feküdt a két váz, mintha a lovat tették volna először be a sírba, és utána a férfit a ló hasa mellé”’,85 A II. típusról Bóna István ugyanazt jegyezte meg, mint a IV. típusról.86 Itt érdemes Kiss Attila megjegyzésére emlékeztetni: az I. és III. típus csak az emberi váz szempontjából jelent különböző elhelyezést. Ugyanis az emberi váz mindkét esetben a lóváz baloldalán: a felszállás oldalán fekszik. ”.87 Érdekes az is, hogy a II. és IV. típusokról, amelyek Belső- és Közép-Ázsiában leggyakoribb temetkezési formák, és amelyek az avar kornak csak a második felében s a peremvidéken találhatók, az ellentétet figyelhetjük meg: az emberi váz mindkét esetben a lóváz jobboldalán fekszik. Ahogy fentebb említettem, az összes temetkezési típus között öt fő elhelyezést lehetett elkülöníteni: az ember fölött, fejénél, lábainál, bal- vagy jobb oldalán. Azt is megfigyeltem. 83 BALOGH 2009. 9, 13-14; MADARAS 2001.22-23; BÓNA 1979. 17. 84 Juhász Irén Kiss Attila I. típusába helyezte, de a dokumentációban semmi nem utal arra, hogy a ló az ember jobb oldalán feküdt. Viszont a fénykép alapján meg lehetett állapítani, hogy a lóváz a jobb oldalra volt fektetve (JUHÁSZ 1995a. 35, 44; JUHÁSZ 2000. 66.). 85 JUHÁSZ 2000. 66. A dokumentáció alapján részleges temetkezésnek is lehetett volna tekinteni ezt a lótemetkezést. Mivel sírrajz nincs, hanem csak vázlat, és alig lehet a fénykép alapján a ló pozícióját kideríteni, az ásató meghatározását követtük. (Magyar Nemzeti Múzeum Adattár: Orosháza-Bónum téglagyár III.79/1967.) 86 BÓNA 1979. 17. 87 KISS 1962. 158. 215
