Seres István: Karikással a szabadságért. Rózsa Sándor és betyárserege 1848-ban (Békéscsaba, 2012)
Ajánlás
gyulai múzeumigazgató Dankó Imrének. Dankó országosan úttörő szerepet vállalt abban az időben a múzeumokhoz, levéltárakhoz csatolódó, rugalmas szervezésű kutatónevelésben és könyvkiadásban. Az igényes kutatás, amelyet Seres István ifjú barátom és kollégám szívós szorgalommal, nagy megbecsülést érdemlő felkészültséggel és nemes ambícióval e kötet bizonysága szerint derekasan végigvitt, közösségi érvényű elismerésre méltó. Munkájának felkarolásával és kiadásával az intézmény alapvető funkcióját képviselve, a tudományosságban több évtizede megérdemelt rangra törekvő békéscsabai múzeum Dankó Imre időtálló célkitűzéseinek a változó viszonyok közötti folytatását teljesíti. És ami számomra személy szerint is jóleső: magas színvonalon tovább viszi a magyar, sőt az európai történelemben évszázadokon át jelen volt, igen-igen összetett, távolról sem mellékes kérdés feltárását. Tudjuk, a XIV. században vitézkedő Robin Hood óta, többféle korabeli és utólagos „előjellel” a „betyárság” címszó alá sorolhatóan számos népnek, országnak voltak Rózsa Sándorhoz hasonló történelmi személyiségei. Többnyire valóságosan, mint a szlovák Juro Jánosík, néha pedig a jobbra vágyó nép nemzedékről nemzedékre alakuló képzeletében. Szerénytelenül talán, de több mint fél évszázada gyarapodó tapasztalataimat is összegezve kísérlem meg érzékeltetni, mit is vállalt és mit teljesített Seres István. A magyarországi betyárokról eddig megjelent, terjedelemre és tartalomra nézve egyaránt számottevő, de ellentmondásos historikus és néprajzi feldolgozásokat, adatközléseket, velük párhuzamosan a szépliteratúránk klasszikusai közé tartozó prózai és költői alkotásokat átforgatAjánlás